BELSŐ:
Erea - t egy szóval tökéletesen lehetne jellemezni: jégkirálynő. Hogy ezt jobban kifejtsem... Tőle távol áll minden, és mindenki. Soha, senki nem elég jó ahhoz, hogy közel engedje magához. Mindenkiben képes hibát találni, csak magát tartja tökéletesnek, vagy még magát sem... A legtöbben azt mondják, még mosolyogni sem képes, még magányosan is rideg. A parancsokat a lehető legnagyobb fegyelmezettséggel végzi, és legtöbbször még a hím egyedeknél is jobban teljesít. Még ha nem is függ tőle semmi, akkor is képes bosszankodni azon, ha valaki más jobb nála. Azt egyenesen rühelli, ha valaki nőstény léte miatt tartja kevesebbnek, ezt hajlamos imutatni is. Kegyetlenül őszinte, kimondja, amit gondol, leginkább negatív dolgokat. Könnyű felingerelni, de ha ez egyszer már sikerült, elsősorban nem a fogait villogtatja, inkább jeges pillantásokat lövell mindenki felé, aki a három kilóméteres körzetében merészel tartózkodni. Csak a legvégső esetben kezdeményez harcot, viszont ha már elkapott valakit, akkor azt nem ereszti ki a mancsai közül. Általában csak annyi időt tartózkodik a többiek társaságában, amennyit feltétlenül szükséges, utána inkább a saját útját járja. A területük határáig, és annál is tovább... Minden feltételezés ellenére hűséges. Azonban mindez, az egész személyisége, csak egy álca. A rideg szemek mögött törékeny, sőt, szilánkokra tört szív lapul. Persze, ezt senki nem tudja. Azonban ha magára maradt, akkor rögtön magába forduló, szinte depressziós lesz. Már fel sem akar kelni a fa alól, ami alá leheveredett. Hogy miért volt szüksége Erea - nak álcára? Sohasem akart gyengének, vagy elesettnek látszani, akinek mások segítségére van szüksége, noha talán éppen ez kellene számára. Egy megbízható valaki, aki mellette áll, mikor a legnagyobb igénye volna rá, és nem hagyná cserben.

KÜLSŐ:
Erea nem csak belsőre érdekes személyiség, a külseje sem sokkal átlagosabb. Testfelépítése az átlagosnál kissé izmosabbnak mondható, bár nem sokkal. Nem tartozik a legmagasabb farkasok közé, de nem is vészesen alacsony. Mondhatni, közepes magasságú... Az egész testét különféle foltok, és minták tarkítják, amelyekkel főleg télen bele tud olvadni a környezetébe. Alapszíne inkább piszkosfehérnek mondható. Hátán szürkésfekete csíkok húzódnak végig, melyek a gerincétől indulva, mindkét oldalon körülbelül a törzse feléig. Fejének teteje (homlokrésze) is hasonló színű, ahogyan fülének külső oldala is. Néhány világosabb barnás folt is látható rajta, a pofájánál, és a nyakrészénél leginkább. A teste többi részén ilyen "elszíneződés" csak nyaranta fordul elő. Ilyenkor egyébként az egész farkas mintázata kissé megváltozik. Szemeit talán acélszürkének lehetne leírni, bár ez nem teljesen fedi a valóságot. A szemei felett látható világosabb foltok alkotta "szemöldök" miatt úgy néz ki, mintha állandóan dühös lenne - bár ez eléggé jól fedi is a valóságot. Ugyanezekkel a szemekkel úgy tud nézni, olyan jegesen, és lenézően, hogy végigfut tőle a hideg a farkas hátán.

ELŐTÖRTÉNET:
Két vándor farkas "kalandjából" született öt kisfarkas, valahol a völgy határain kívül. Az apa sohasem látta saját utódait. Mindez egy különösen fagyos télen történt. Az öt kölyök közül egy már születése után pár órával elpusztult a nagy hidegben. Néhány napig a kis család egy barlangban húzta meg magát. Ez idő alatt még három kölyök pusztult el. Csak az alom két, legtermetesebb, és legellenállóbb kölyke maradt életben, ezek voltak Erea, és Wyta. Őt tulajdonképpen a nőtény mindig bátyjaként tartotta számon, mivel magasabb és erősebb testfelépítésű volt nála, bár nagyjából egyszerre születtek. Egy darabig hármasban kóvályogtak a környéken, míg végül - túlélve a zord telet - rátaláltak a völgyre, ahol végre könnyebben találtak zsákmányt, és egy darabig viszonylagos nyugalomban élhettek. Aztán Erea életének az a része történt, amelyet legszívesebben inkább örökre eltemetne elméje legsötétebb mélységeibe. Hárman voltak, és éppen a napi vadászatuk után. Ekkor talált rájuk egy ellenséges csapat. Talán nem is csapat volt, inkább valamiféle kóbor banda, aki ki volt éhezve gyengeségre. Hiába igyekeztek, nem tudtak felülkerekedni támadóikon. Erea és bátyja tehetetlenül nézte végig, ahogyan édesanyjukat megölték. A nőstény járt a legszerencsésebben. Az ellenséges farkasok "mindössze" néhány fog- és karomnyommal ajándékozták meg. Ellenben Wyta egy szirt mélyén végezte. Ugyan sohasem találták meg a testét, Erea később egészen biztos volt a halálában. Soha többet nem találkoztak, és még csak fel sem merült benne, hogy Wyta még életben lehet valamilyen módon... Ezután borús időszaka következett az életének. Mindössze két éves volt, magára hagyott, és elveszett. Ugyan a sérüléseiből felépült, de sohasem tudta kiheverni a lelki sebeket: anyja utolsó vonyításait, és a bátyja ködbe vesző képét, ahogyan a sötétlő semmibe zuhan a szakadék alja felé. Ekkor találkozott Nian - nal. Fiatal, kóbor hím volt, megnyerő modorával, bár Erea utólag csak a zafírkék szemeire emlékezett. Egy ideig segített a nősténynek, és ő úgy érezte, talán mégis létezhet más csalódáson és halálon kívül. Ám Nian nem az volt, akinek vallotta magát. Valójában egy falkájából száműzött gyáva, gyilkos, árulóval került szembe. Mikor Erea - t szembesítette ezzel, a hím a képébe röhögött, és játszi könnyedséggel hagyta ott. Eltűnt, mint egy szép, de múlandó álom. A nőstény szíve ekkor tört darabokra véglegesen. Örökre. Néhány héttel később, némi kérlelés után beállt az Imperium falkába. Kezdetben csak tagként, majd vadászként lett a közösség része. Hamarosan elfogadták, bár elkönyvelték társaságkerülő, magának való egyednek, mit sem tudva (hó)viharos múltjáról...

    Szülei: Ismeretlen hím x Sheer
    Testvérek: Wyta (nyoma veszett)
    Születési helye: ismeretlen

Név: Fen
Elérhetőség: Fenír@nincsmail.com - e-mail