|
Témaindító hozzászólás
|
2014.12.13. 01:21 - |
Waya, Arquen x Vatuu
*játék vége |
[21-2] [1-1]
Hat vegul annyit ertem el elegge satnya probalkozasaimmal,hogy ismet en
Hat vegul csak annyit ertem el satnya probalkozasaimmal,hogy ismetelten en kerultem a foldre,de komolyan...nem is ertem miert nem lett belolem harcos.Vegulis csak annyi izom van rajtam,hogy a szel is elfuj.Na jo ennyire gazul nem allok izomzat teren,de hat latszik nem vagyok az a fajta,aki a dolgok fizikai oldalat feszegetne.Maradok inkabb csak a biztonsagos elmelet mellett,ameg szukseges.Hagytam had hempergessen meg,kozben kuncogtam.Jol esett kicsit kikapcsolodni egy baratsagos jatekkal.-Igen azt szabad.-kuncogtam oda kapva,amikor ismet meghuzta a szort labamon.Persze ebben se volt semmi artoszandek,de lenyegtelen,mert vegul meg idoben elugrott,majd futasnak is eredt.Hasamra fordulva megraztam a fejem,majd erdeklodve neztem utana.Vegul csak ra szanva magam felpattantam es utana rohantam.
|
|
Arquen csendesen tűrte, miközben próbálta elkapni a lábait, de nem akart összejönni. Nagyon jól tudta,hogy a kis nőstény kevés hozzá, hogy leterepje,még is, a hadvezér szemében dicsőséges olyannal próbálkozni ami sose jön össze. Kiugrott alóla, majd fejével a földre döntve, két mellső lábával megforgatta a földön,mintha "hemperegne", és fölé magasodott. - Próbálkozni azért szabad. - Kacsintott,majd kinyújtotta a nyelvét és megint meghúzta a lábán a szőrt, de még mielőtt visszakaphatta volna, elugrott, gondosan ügyelve rá hogy messzebb érjen földet. Ezután futásnak eredet, és remélte, a nőstény követni fogja. Mi sem jobb egy kis fogócskánál.
|
|
Kuncogva igyekeztem kikerülni támadásait,de nem jött össze.Végül ellen támadásba kezdtem,de túl gyors volt én meg a földön heverve nem mentem ezzel valami sokra,de attól még utána kaptam.Amikor ismét vissza tért a fülemhez végre fogást találtam mellkasán lévő bundájában és meghúztam,majd felállva rá ugrottam és igyekeztem ledönteni a földre,miközben tarkóját harapdáltam a lehető legóvatosabban.Végül csak annyit értem el vele,hogy kicsit kibillen az egyensúlyából,de hát sokkal erősebb volt nálam így sehogy se sikerült megoldanom a leteperését.Morgolódva engedtem el és csóváltam meg a fejem-Ejnye de nem akar ezt nekem össze jönni-nevettem.
|
|
Csendesen pördült egyet a földön,majd felkacagott. Amikor a nőstény elkapta a nyakát, lábaival igyekezett lelökni magáról,ám ez nem sikerült. Hempergett egyet, majd óvatosan megrázta a fejét és tüsszentett. A por belement az orrába. Felállt,elvetődött és még mielőtt elfuthatott volna, ráugrott a földre terítve ezzel Wayát, gondosan ügyelve rá hogy se a fogai,se a körme ne sértse fel falkatársa bőrét. Fejét az ő feje fölé helyezte,és hol a mancsát,hol a fülét harapta,máskor pedig a szőrét húzkodta, ezzel jeletve,még ha játék is,nem adja meg magát olyan könnyen. A farka ide - oda járt, s izgatottságában még Thelionról is elfelejtkezett. Rég volt jó társasága, a sok energia pedig már kezdett felgyülemleni benne. Tökéletes idő pont volt egy kis játékra. Leugott a nőstényről, és mögé kerülve felkapta a farkát,majd óvatosan,nem fájdalmat okozva húzta a földön maga felé. Még mielőtt elkaphatta volna, elugrott és már is előtte volt: Ugyan úgy húzta,csak a most a fülét.
|
|
Elvigyorodva engedtem neki,hogy feldöntsön,majd figyeltem,ahogy kiterül a földön.-Áh értem,minden esetre eléggé kíváncsi vagyok,hogy mi fog ebből kisülni.-mondtam miközben hátamon fekve nyújtóztam,hogy én is meg tudjam húzni a másik nőstény fülét.Csak nem fogom magamat hagyni,ami meg a Thelionos dolgot illeti,már nem érdekelt.Majd úgy is jelez,ha kellünk neki.Én rá érek annyi biztos.Felpattanva fogaim közé szorítottam gyengéden a másik nyakát és picit megrángattam,majd elugrottam tőle és szétvetett lábakkal vártam,hogy utánam ugorjon és én elfuthassak.Közben mindvégig járt a farkam ide-oda.Régen nem játszottam már úgy igazán,szóval most felélénkülve gondoltam,hogy kihasználom az adandó alkalmat és kiszórakozom magam.Jobb dolgom amúgy se volt és most örültem is a társaságnak.
|
|
Arquen csendesen, halkan elmosolyodva figyelte a nőstényt. Füleit lelapította, s fakát óvatosan lengetni kezdte. Jó kedve volt,és ilyenkor imádott játszani. Izgatottan hadonászott a lábaival, majd mindkét lábát a farkas vállára tette és feldöntötte, miközben ő átbukfencezett fölötte és kiterült a földön. Felkacagott,s egészen addig hempergett,amíg a nőstény el nem kezdett beszélni hozzá. A hasára fordult, füleit felemelte,és figyelte falkatársát. - Thelion biztos,hogy tervez valamit. Különben már rég itt lenne közöttünk. Na meg ahogy ismerem, el nem tudnád zavarni,ha unatkozik. - felelte halkan, majd a nőstényre nézett,és kacsintott egyet. Előre emelte a fejét,és meghúzta a farkas fülét,ezzel is játékra invitálva. Arquen is unatkozott. - Vatuu nem egy beszédes farkas. Azt hiszem már ő is égett a vágytól,hogy az alfa után mehessen.
|
|
Figyeltem őket,láttam is mikor a nőstény felém indult.Hirtelen elképzelni se tudtam,hogy most mit akar,de türelmes tekintettel figyeltem.Ha jól emlékeztem ő volt az alfa húga,már ha lehet hinni a pletykáknak.Minden esetre én valahogy nem sok hasonlóságot láttam közöttük.Amikor mancsát mellkasomra tette én is csóválni kezdtem lassan a farkamat-Mi történ,hogy ilyen hamar véget ért a beszélgetés?-kérdeztem a hím felé pillantva,bár neki már csak hűlt helye volt.-Amúgy hallottam,hogy az alfát keresed,mi is pont arról beszéltünk,hogy eltűnt...Szerinted tervez valamit?-kérdeztem eltűnődve az erdőt lesve.-Csak mert már biztosan sokan nem tudnak mit tenni,mert fogalmuk sincs hova lett ilyen sok időre.-magyarázkodtam.
|
Csak biccentett a nőstény szavaira, és fél szemmel még figyelte, ahogy tovább lép Wayához. Unott tekintettel körbenézett még, majd hangtalan sóhajjal felállt, és ráérős, de hosszú léptekkel elindult ellentétes irányba a nőstényektől. Semmi kedve sem volt tovább maradni, pláne nem végighallgatni egy társalgást két farkas között. Se a beszélgetést, sem annak figyelemmel követését nem szívlelte, feleslegesnek tartotta, hogy mindenkivel kialakítson valamilyen viszonyt. Tudta, hogy mások pontosan ezért furcsának tartják, de azt is jól tudta, hogy az ő szemében pedig ezek a farkasok különcök. Mind az összes, aki körülveszi.
/ Vatuu el /
|
|
Csalódottan nyugtázta, hogy Vatuu sem tud semmit Thelion hollétéről. A kisebb testvér végül feladta a harcot, és unottan megvonta a vállát,majd elfordult. Wgy csendes, nagy mosoly kíséretében megszólalt. - Azért köszönöm. Ha esetleg találkoznál vele, add át neki hogy kerestem. - kacsintott egyet, mancsát félig felemelte,mintha köszönne, majd felállt,és csendesen, kecsesen ügetve tovább állt a nőstény elé. Amikor odaért, fejét lesunyta, s orrával megszaglászta a farkast,miközben első mancsát kinyújtotta, és barátkozóan társa mellkasára tette. Farkát felemelte és csóválni kezdte. Úgy gondolta, nem zargatja a hímet, ha az nem kér a társaságából. Arquen nem volt csimpánz, hogy mindenképpen egy farkasra akaszkodjon,még ha az ki is akad tőle. Már pedig a hím közel volt egy dühkitöréshez.
|
|
A másikakról teljesen megfeledkezve elszórakoztattam magamat.Lassan eldőltem a fűben és hátamra gördülve bámultam fel az égre.Eléggé untam a fejemet.A másik kettő felé pillantottam,ahogy elnéztem semmi extra nem történt.Nagyot sóhajtva vissza gördültem és érdeklődő tekintettemmel néztem egy bátor egeret, aki elfutott előttem.Nem voltam éhes még is késztetést éreztem rá, hogy elkapjam.Morgolódva ásítottam,majd nyújtózkodtam is.Hátam halkan megroppant-Öregszem-mormoltam magamban szórakozottan.Nem mintha az öregség veszélye fenyegetett volna,de mindenhez muszáj volt valamit hozzá fűznöm.Ez van.Igazából tényleg rettenetesen untam magamat,de most semmi olyat nem tudtam kitalálni,ami jó mulatságnak ígérkezne.
|
Újabb nőstény jelent meg, ezúttal nem más, mint Arquen. Vatuu csak csendesen végigmérte őt is, majd mély sóhajjal fejezte ki, hogy kezdi magát kényelmetlenül érezni. Hacsak egyetlen egy valaki volt a környékén, neki már az is teher volt, nemhogy ketten: nem kedvelte a társaságot. Végigmérte a közeledő nőstény. Arquen
kérdésére csak érzelemmentes hangon válaszolt.
- Szétszéledtek a környéken. Thelion pedig nem jelentkezik - mondta röviden, és részéről ez volt az a mondat, amit legutoljára mondani akart. Remélte, hogy Arquen majd felvilágosítja Thelion hollétéről, de ez nem következett be, így értékes információ hiányában a társalgás számára érdektelenné vált. Pár percig tudta elképzelni, hogy elidőzik még a két nőstény társaságában. Jobbnak látta Thelion útán menni. Azért még egyszer sem teremtette le, ha utána kutatott, hátha ad neki valami újabb parancsot. Belegondolva, egyszer sem fegyelmezte senki, nem mintha szükség lett volna rá. Vatuu amolyan árnyék volt, jelentéktelen figurának tűnt, és szerette volna megőrizni a falka szemében ezt a kivételesen jól alakított illúziót.
|
Kicsivel a nőstény megjelenése előtt tudtam,hogy valaki még is csak van a közelben.Miután előjött köszöntés képpen vissza biccentettem neki.Nem lepődtem meg azon,hogy inkább a szótlan hímtől, mint tőlem kérdez.Hiába láthatatlannak születtem minden bizonnyal,a másik oka,amiért nem vett észre pedig elég egyszerű volt.Ő nőstény a másik hím...ebből könnyű levonni a következtetést.Tipikus.Cinikusan csóváltam meg a fejem,ha nem akarom megtalálni a többieket,valószínűleg már rég itt se lennék,de hát meg akarom találni őket,szóval kénytelen leszek továbbra is,csak állni és figyelni.Pedig kezdtem bele élni magam,hogy lesz kinek húzni az agyát.Hát ez nem jött be.Unottan leheveredtem a földre és az eget bámultam,miközben figyeltem a beszélgetésre.Most tűnt csak fel,hogy mennyire fáradt is vagyok valójában.Lassan megráztam a fejem,hogy ezzel kissé magamhoz térjek.
|
|
A lehullott fa - és bokor levelek mögül, egy szürkés, magas farkas árnyéka vetődött a földre,miközben a levelek összeroppantak a mancsai alatt. Arquen csendesen, ám annál céltalanabbul bolyongott Rosewood hatalmas fái, és növényei között,amelyek felérüől már hiányzott az őszies öltözet. Kihalt volt, az egész erdő szinte átlátható volt,és ez nem tett jót a falkának. Nem voltak többé fedezékbe. Fogalma sem volt miért jött erre, hiszen nem szerette ezt a helyet, sem a tájat, sem pedig a kopár fákat,amelyek itt álltak. Itt született,és itt üldözték el a falkától,de ezek ellenére, a jó részek is megmaradtak,valahol,mélyen a szívében. Ide kötötte minden emléke, épp úgy, ahogy a Thelionnal töltött gyerekkora is. A szürke nőstény csontja megremegteg, testét kirázta a hideg. Egy pillanatra megállt, beleszivatolt a levegőbe, s füleit hegyezni kezdte. - Farkasok. - suhant át az agyán egy pillanat alatt, majd futásba lendült. Fogalma sem volt, mikor látott utoljára farkast: Thelion eltűnt, a falka pedig szétszéled - mint az mindig is tenni szokták,amikor épp nincs rájuk szükség. Arquen nagyon jól tudta,hogy valahol, Pirate Valley csöndes szegleteiben meghúzták magukat, és az alfahím üvöltésére várnak,hogy összehívja a falkát. Kecses léptekkel haladt előre, egészen addig, míg meg nem látott egy ülő, szintén a Skyrim falkából való farkast. Látszókag nem volt jó kedve. Megállt, körül nézett: Gondolatai nem csaltak, tudta,hogy nincs egyedül. Távolabb meglátott egy másik nőstényt, aki látszólag maga után akarta invitálni a hímet,ám annak kénye kedve sem volt követni. A nőstény egy pillanat alatt tovább indult, s ahogy közelebb ért, felismerte a farkasokat. - Sziasztok! - köszöntötte őket visszafogottan, ám kedvesen,bizalmasan. Ezután a nőstényre biccentett, és egy oldal lépéssel Vatuu felé pillantott. - Bocsánat a zavarásért, de nem tudod merre lehet Thelion? Több napja nem láttam, furcsa tőle hogy így eltűnik, - szemeit hol a hímre, hol az égre emelte,s füleit billegette. Jó hangulatban volt, ám nem volt energia bomba, legalábbis,nem mindig. Nagyon jól tudta,hogy a falka hollétéről nem kérdezheti őket: Fogalmuk sem lehet róla. De hisz Thelionon kívül senkinek. Mindenki arra van,amerre jónak látja, addig,amíg nem kap parancsot. Ez náluk már csak így szokás.
|
|
Hirtelen elkerekedtek a szemei, ahogy a nőstény fölégördült, és egy pillanatra nem hitte el, hogy ezt valaki meg merte vele tenni. A pillanatnyi fagyás után már idegesen kapott volna a nőstény torkáért, mikor az azonnal tovább pördült, és a rét felé indult. Vatuu haragját elnyomva nézett Waya után, aki próbálta maga után hívni.
- Semmi szükségem a többiekre - szögezte le ridegen, a farkasoktól szokatlan módon. Valóban így gondolta: jól meg volt maga is, a vadászatokon se sűrűn vett részt, csak ha ínséges idő volt. Próbálta minimalizálni a kontaktust a fajtársaival. Ez a nőstény pedig a végrendeletét írta alá azzal, amit az előbb tett. Vatuu nem volt vicces kedvében, magát a tréfa fogalmát sem ismerte.
- Menj egyedül - morogta még halkna, és újra leült, oldalra pillantva a nőstényre.
|
-Hu?Te egyáltalán nem figyeltél mi?-sóhajtottam fel egy nagyot.-Én is őket kerestem,ha úgy vesszük,de nem úgy tűnik mintha erre felé lennének.Na meg ahogy elnéztem,már jó ideje nem is jártak nagyon erre.Elvétve vannak viszonylag friss nyomok,de semmi több...Nem is értem Theliont...Nem szokott ő ennyi ideig csendesen meghúzódni...Lehet készülnek valamire,mert ez így nincs rendjén-motyogtam fejemet csóválva.-Amúgy meg másoktól tudom a nevedet,szóval velem nem cseszel ki-kuncogtam felpattanva.Mivel folyton kerestem a baj most se tűnődtem rajta sokáig,csak ledöntöttem hirtelen a lábáról és vigyorogva fölé magasodtam.-Nos esetleg meg is kereshetnénk őket nem?-kérdeztem jót mulatva.Viccesnek ígérkezett egy ilyen hím.Bizonyára érdekes lenne felbosszantani,de ennek nem most jött el az ideje.Mielőtt bármit is tehetett volna, elugrottam onnan és kapkodva indultam meg a terület szíve felé.-Na jössz már?-kiáltottam vissza nevetve.
|
Hallgatta a nőstényt, aki csak beszélt és beszélt, nem úgy tűnt, hogy még ebben az életben befejezi. Vaatu elkapta róla a tekintetét, és inkább a távolba meredt. Nem értette, hogy mások miért képesek ennyit beszélni. Amikor Waya végre elhallgatott, futólag rápillantott.
- A nevem nem publikus - szögezte le azonnal ridegen, csakhogy megelőzze az esetleges kérdezgetést. Részéről itt le is zárult volna a csevely, de eszébe jutott valami, amit talán könnyebb volt tőle megkérdezni, mint utána járni.
- Hol vannak a többiek? - kérdezte halkan, továbbra sem nézett Wayára.
|
Nem nagyon reagált a közeledésemre,ezért magabiztosabban oda caplattam hozzá és úgy mintha természetes lennem egész közel leültem vele szemben,továbbra is kíváncsian fürkészve
-Szió,Waya vagyok.-mosolyodtam el szórakozottan-Nem akarlak zaklatni,csak egy ideje nem láttam senkit a falkából..-mormoltam,ismét körbe pillantva,de sehol nem volt senki,így tekintetemet vissza vezettem rá.-Szóval gondoltam ide jövök.Remélem nem gond?Amúgy tudom,hogy nem vagy valami beszédes hím.Igaz kb csak eddig terjed az információm rólad.-magyarázkodtam nem nagyon foglalkozva vele,hogy fogadja ezt a sok mondani valómat.-Ja és nem kell parázni,ha mondod,hogy menjek el,akkor elmegyek.Nem először kérnének ilyesmit tőlem-mondtam kajla vigyorral a képemen.-Állítólag rettentően idegesítő tudok lenni,ami részben igaz is...-mormoltam erősen eltűnődve.Végül úgy döntöttem befogom,mielőtt még túlterhelem a buksiját.
|
Összeszűkült szemekkel figyelte a felé közeledő nőstényt, de egyértelmű jelet nem adott arra, hogy nem kíváncsi rá, bár fogalma sincs, mi ütött belé. Még mindig megtehette, hogy feláll és egyszerűen elmegy, ez is a pakliban volt, ám mivel nem érezte magát kiszolgáltatva, csak ült a helyén és várt. Kíváncsisága felülkerekedett a mogorvaságán, és csak csendesen várta, hogy a nőstény megszólítsa. Mit akar tőle? Nem volt barátkozós típus, soha nem is voltak barátai, nem is tudott sokat a témáról, így az egyszerű beszélgetésekről sem. Ám úgy érezte, akárhányszor figyeli a többi farkast a társas interakciók közben, ő annál tapasztaltabb lesz az érzelmek terén - amikkel könnyebb manipulálni a befolyásolni kívánt egyént. Vatuu alig láthatóan, hallhatóan sóhajtott, de esze ágában sem volt kezdeményezni.
|
Kivételesen a falka területén tarzózkodtam.Meg kell hogy valljam,mostanában nem igen fordultam meg erre felé.Nem mintha valószínüleg ez bárkit is különösebben zavart volna.Türelmesen sétálgattam és nézelődtem.Nem úgy tűnt,hogy van a közelben egy falka társ.Megemeltem a fejem és mélyet lélegeztem a kicsit lehült levegőből.Határozottan éreni lehetett az itteniek jelenlétét,de azt nem tudtam volna megmondani,hogy a közelben tartózkodik-e valaki.Eléggé szabadszellemek voltunk mindanyian,tehát nem lepett meg ez a nagy csendesség.Amég az alfának nincs szüksége ránk nagyrészt külön töltjük az idönket.Kényeskedve nyújtóztam egyet,miközben tekintetem megakadt valakin.Láttam már.Ő is hozzánk tartozott bár sose beszéltem még vele és nem is tudtam róla sok mindent.Nem mintha bárki más tudott volna.Eléggé titokzatos hím volt,én pedig nem szerettem a kiszámíthatatlan dolgokat.Most még is rászántam magam és tétován megindultam felé,kíváncsi tekintetemmel végig őt fürkészve,ha nem kívánatos társaságnak tartana,azt időben szerettem volna észre venni,nem akkor, mikor már késő lesz.
|
Vatuu lassú, ráérős léptekkel sétált ki az erdő szélére, a lehető legtávolabb, hogyha valaki tartózkona a környéken, lehetőleg ne szúrja ki egyből. Annyi kedve volt a bájcsevelyhez, mint úgy egész eddigi életében. Azonban szemmel akarta tartani a falkát, talán még az alfa helyett is, hogy azonnal jelenthessen neki, ha valami nem a rendjén megy. Fennhéjázó, éber tekintettel figyelte a környéket, és azon töprengett, hogy vajon mi lehet Thelion következő lépése. A kedvére akart tenni, attól viszont tartózkodott, hogy talpnyalásnak tűnjön.
Csendesen meghúzódott hát az árnyékban, hogy a késő őszi, amúgyis homályos közeg jobban magába fogadja. Szerette a homályt, a sötétet, ha ez a kettő adott volt, mindig otthon érezte magát. Ráadásul a közelgő tél gondolata is mosolyra fakasztotta volna, ha képes lenne még ilyesmire. A tél kegyetlen és zord, pont mint ő, és ezt nagyon kedvelte ebben az évszakban.
|
[21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
