|
Témaindító hozzászólás
|
2014.12.17. 16:23 - |
Thelion x Vatuu
*játék vége |
[9-1]
Odadással hallgatta a hímet, csendben és tisztelettel. Ha kimutatná az érzéseit, biztosan őrülten ugrált volna, de így most csak értelem és rajongás csillogott a szemeiben. Jairo lesérülése hatalmas előnyhöz juttathatja őket, neki pedig esze ágában sem volt elbaltázni ezt a lehetőséget. Lelke megtelt bizonyítási vággyal, s mivel úgy érezte, hasznos Thelion számára, némi büszkeség is szétáradt az ereiben.
- Igenis - felete kurtán, majd mikor a hím futásra invitálta, szinte azonnal megindult utána, és tempósan követte, egy percre sem akart lemaradni tőle.
/Vatuu, Thelion el/
|
|
A hím egy pillanatig sem tétovázott. Tudta, a hím agyban már réges régen máshol jár, így ő sem akarta tovább nyoszogatni az örökös témát. Ha itt az idő, majd elmondja neki, amit nem tud még - bár elég kevés ilyen dolog van. Az öreg hím olykor órákat töltött visszaemlékezéssel,s olyankor mindig meglepetten nyugtázta, apró segédje mennyi mindenben hasonlít rá,és ezek a pici szösszenetek egyre csak strófolták Theliont, hogy közelebb vonzza magához,s miközben az agyában már eldöntötte a kérdést, a szíve már rég tudta,hogy ez a poszt nem érdemel mást, csak az ő egyszem,mindennél jobban szeretett pót fiát. Felsóhajtott,majd füleit felmeresztve a hímre nézett. A fehér alfának feladata volt,és ezt is tudta, hogy segédjének most mellette a helye. Hiszen ha úgy van, Vatuu ügyes trükkjei,vagy éppen kiváló szerepjátéka rettentően nagy hasznára vállat. Fordult egyet,és simertette a tervet. - A mostani feladatod az lesz,hogy gyere el velem. Ki kell derítenünk, Jairo mennyire sérült meg. Ha eléggé ahhoz,hogy pár hétig ne tudjon talpra állni, továbbítalak a Phanteonhoz hogy közöld velük, meghalt a hadvezér. Így a falka pánikba esik,és ha szerencsénk van, az Imperiumot fogja hibáztatni. A háború pedig a küszöbön fog kopogtatni. - elmosolyodott, s óvatosan meghúzta a hím fülét, és elé lépett. Farkával végigszántotta a hím nyakát oldalt,majd egy nagy szökkenéssel futásnak eredt,ezzen invitálva maga után a hímet.
|
|
Meg se akarta kérdezni, hogy nem-e akar a későbbiekben kölyköt és párt. Pontosan tudta mivel jár, és azt is, hogy a nyivákoló kölykök milyenek. Gyűlölte is miattuk az összes tavaszi napot. És mentegetőzni se akart azt illetően, hogy örökös lesz. Bár nem nyilvánult meg nála minden percben, voltak törekvései a rangokat illetően.
- Nem is tudom mit mondja erre - sohasem beszélt sokat, és ha még is, akkor is csak ha muszáj volt, egy ilyen helyzetre azonban még csak fel sem volt készülve. És igazából is felkavarta a lelkivilágát: olyan történt, amit nem látott előre. Kezd kijönni a gyakorlatból. Pár pillanatos csend után összeszedte magát.
- Örömmel vállalom el, részemről a megtiszteltetés - hajtott fejet Thelion előtt mélyen, aztán kíváncsian nézett fel rá, ahogy tovább beszélt. Arwen? Túl ragadós? Mint mindegyik - gondolta magában, aztán felegyenesedve húzta ki magát. Ez egy igazán csodás nap. Rég nem volt ilyen jó kedve.
- Tájékoztatna a teendőimről? - kérdezte talán kicsit váratlanul Vatuu. Nem akart sokáig rágódni ezen az örökös kérdésen, hisz az alfa még itt állt előtte teljes valójában, ezért nem csak hogy tiszteletlenség lenne felkavarni a vizet, de ostobaság is, Vatuu pedig kerülte a logikátlan dolgokat.
|
|
Thelion elmosolyodott, és végighallgatta a hímet. Füleit előre meresztette, s érzelmekkel teli szempárját Vatuu-ra függesztette. - Akkor hát marad velem. - jelentette ki rezzenés telen hangon, s végül kissé fejjeb emelve a hangját fojtatta. - Vatuu, Szeretném, ha te lennél az örökösöm. A Falka egyetlen örököse, aki tovább viheti a Night Raid hírnevét. - Kihúzta magát, s szemei, valamint belsője megtelt bizalommal, büszkeséggel. - Szeretném, ha ezentúl minden falkatag úgy bánna veled, mint jogos örökösömmel. A Jövendőbeli alfával. Így szeretném megháláni azt a rengeteg dolgot, amit értem,és a falkáért tettél. Mond, megtisztelt vele? - A hím száját ismét egy fél mosoly jelent meg, s derekasan kihúzva magát, várta a választ. Ha a hím válaszolt, csöndben maradt amíg befejezte, ha viszont nem, felállt és elfordult tőle. Tekintetével végig pásztázott Lunair-en, s közben megköszörülte a torkát. - Rájuk fér pár nap pihenő. De hamarosan vissza térek. Addig pedig, te vezeted a falkát. - ránézett,majd kacsintott egyet. Nem érdekelte, elfogadja-e azt,hogy az Utódja legyen a trónon, de ha nemet mondd, a pár napig való urlakodás akkor is parancs volt. - Arwenre pedig igazán ráfér egy kis idő nélkülem. Túl ragadós mostanában. - mormogta halkan, majd felkacagott. Sosem szerette, ha a falkában megáll az élet,mert ő nincs ott. Ám tény és való, most sokáig maradt.
|
|
Szótlan tisztelettel hallgatta Thelion minden szavát, és nagyon büszke volt magára, amiért Thelion fiamnak hívta. Rezzenéstelen arccal nézett rá, de sárga szemeiben némi megenyhülés kavargott, csak hogy az idősebb hím láthassa, mennyire hálás a szavaiért. Nem habozott a válaszadással, az alfa utolsó mondata után szinte egyből válaszolt.
- Egyetlen tervem van, uram, mégpedig mindvégig önt szolgálni - mondta megszokott, kissé rekedtes hangján - Köszönöm a szavait - tette még hozzá. Azonban nem akarta megvárni, amíg Thelion folytatja (valójában nem is tudta pontosan, hogy akarje-e folytatni a diskurálást, úgy sejtette, hogy itt volt vége a témának), és megköszörülte a torkát.
- Kisebb fenforgás van a törzshelyen, a falka több tagja is önt keresi, nagyuram. A húga is. Bizonytalanságot és némi értetlenséget éreztem rajtuk - mondta halkan, majd végérvényesen átadta a szót a hímnek, és már csak akkor tervezett megszólalni, ha kérdezi.
|
|
Thelion makacsul ragaszkodott ahhoz,amit eltervezett. Nyugodtan állt, éppen ott ahol hívta a farkast, s miközben füleit hegyezte, hamarosan ágak és néhány fűszál ropogását hallotta a közelből. Nem telt el sok idő, és az Ifjú fajtársa néhány ág mögül tűnt fel, s megalázkodóan elé állt. A fehér alfa egy nyugodt mosollyal nyugtázta, a hím megint nem okozott neki csalódást. Lassú ügetésben körüljárta a farkast, megnézve,nem-e szerzett sebet, vagy nem-e akaszkodott össze falkatársaival. Nem szerette magára hagyni,hiszen a falka többnyire nem kedvelte a csöndes énjét. Az alfa pedig biztosabb volt a dolgában, ha mellette volt. Mellé állt és fejét az égre meresztette,miközben mancsát társa vállára tette. - Mint mindig, most is pontos voltál, Vatuu. - egy halvány mosolyt eresztett meg alárendeltje felé, s közben hagyta, hogy a szellő amely átfújt a fák között belefújjon a bundájába. Tekintete hirtelen magabiztossá, határozottá vált, s szembe fordult a sárga íriszekkel. - A Phanteonnál voltam. Van egy kém, aki némi segítség ellenében beszivárgott közéjük. Úgy hallottam, a Hadvezérük, Jairo be akart szivárogni Night Raidbe, de a végén az Imperium útját állta és a béta egy kissé ellátta a baját. - felelt halkan, s közben füleit lesunyta. Farkát a magasba emelte. - De ez most mellékes. Szeretnék veled valamiről beszélni. - a farkas ismét kőrözni kezdett,ám ezúttal előtte. Thelion balról - jobbra sétált, s közben néha néha tekintetét Vatuu-ra függesztette. - Szeretném tudni, mit tervezel a Jövőben. Hogy meddig tervezel mellettem maradni. Hogy van-e más terved. Végtére is, felnőttél,most már a magad ura vagy. Na,nem mintha eddig nem az lettél volna, Fiam. - A fehér hím ismét elmosolyodott,s egy bátorító pillantással leült vele szembe. Nagy ritka, amikor Fiamnak hívja, de a hím tudja, ha nem mondja ki, ő akkor is érezni fogja. Hiszen, a kapcsolat köztük erősebb,mint egy szimpla Apa - Fia kapcsolat. Kíváncsi volt mit felel a farkas, ugyan is nem akarta tovább húzni az időt. Thelion bár mennyire is nem akarta, idősödött, és sajnos az öregség némi gyengeséggel is jár. Mivel vérszerinti utódja nem volt, Vatuu-t viszont saját fiaként tekintette, úgy döntött Őt teszi meg örökösévé. Tudta, ő az egyetlen, aki ugyan olyan célokkal és erővel tudná vezetni Night Raidet, ahogyan azt a fehér hím tette. Bízott benne,és ez a bizalom sosem ingott meg. Legalább is, eddig. A folyatatás viszont Vatuu kezében van. Ő dönti el, mit és hogyan szeretne a továbbiakban. Ha menni akar, Al alfának tiszteletben kell tartania döntését. Akárhogy is, Thelion büszke lesz rá, bárhogy dönt, bármit tesz is.
|
|
Épp a terület környékén bóklászott, mikor meghallotta Thelion vonyítását. Hirtelen felkapta a fejét, füleit hegyezni kezdte, és már tudta, hogy ez most csak neki szól. Hatalmas ugrásokkal indult meg, majd közeledve lelassított kissé, és lesunyított fülekkel lépett be a fák közé. Egy pillanatra átsuhant az agyán, hogy miért pont itt találkoznak, de amint szaglászni kezdett, megértette. Kevesen jártak erre az elmúlt időben, ráadásul most se volt itt senki más, legalábbis csak Thelion szagát érezte egyre erősödni. Egy kis dombocskán állt meg, hogy lenézzen korbenézzen, és egy rövid figyelés után 100-200 méterrel odébb megpillantotta Thelion fehér bundáját. Kocogva indult az alfa irányába, majd közvetlen közelébe érve alázatosan lehajtotta a fejét, és úgy lépett közelebb hozzá.
- Hívtál? - kérdezte röviden, költői kérdésnek szánva. Javarészt inkább mozdulataival mutatta ki alázatát, sem mint szavaival, mézes mázos stílusnak érezte, ha rövid mondataiba még hízelgést beleszőtt. Tudta, hogy Thelion így is tisztában van vele, hogy ő az egyetlen, aki teljes mértékben elkötelezte magát személye felé.
|
|
Csendesen lépkedett Lunair fái között, miközben füleit lesunyta. Imádta ezt az erdőt, és sokszor,amikor magányra volt szüksége,ide vonult. Hatalmas termete ellenére a völgy zöldes sárgás lombjai,és bokrai eltakarták hófehér bundáját,és csak néha, egy-egy helyen kandikált ki az oda nem illő fehér folt. Thelion felsóhajtott, s hatalmas, széles fejét felemelte. Füleit hegyezni kezdte, s amint megbizonyosodott róla hogy senki sincs a környéken, két mellső lábát előre nyújtva nyújtózott,majd ásított egyet. Fáradt volt,és kimerítően sokat sétált,és öreges csontozata már nem igen volt felkészülve erre. Felállt egy kisebb dombra, fejét az ég felé fordította, s felvonyított. A Vonyítás azonban nem a falkának szólt, hanem Vatuu-nak. Azt sugallta, 'Beszélnem kell veled'. Thelion üznete eljuttatása után az erdőre meredt, s lassan forgatta a tekintetét. Biztos volt benne, a Hím bármikor felbukkanhat az orra előtt.
|
|
Thelion x Vatuu
*játék vége |
[9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
