|
Témaindító hozzászólás
|
2014.12.17. 21:37 - |
Aron x Ruka
* Játék vége |
[23-4] [3-1]
Amikor már megkerülve elém állt lenyugodtam valamennyire. Nem értettem mire jó ez a játszadozás, de ő tudja végülis. Addig jó amég nem ugrik nekem, és hát ahogy elnéztem egyre inkább nem akar, ami kicsit jobb kedvre derített. Igazából érdekes hímnek ígérkezett, olyan borzongató volt a puszta megjelenése is, de ettől volt olyan érdekes és izgalmas. Igazából sose tulajdontottam nagy figyelmet az ellenkezőnemnek, de ő felkeltette az érdeklődésem, igaz nm úgy, csak egyszerűen úgy gondoltam, hogy olyan akire érdemes lesz még a későbbiekben is figyelni. Elsőre eléggé ellenségesnek tűnt, de így hogy kicsit többet mutatott magából egész szórakoztató lett, bár pár dolgától a fára lehetett volna kergetni.-Ühm..köszönöm...azt hiszem-feleltem eltűnődve figyelve a fekete hímet. Az utolsó kijelentésére előre csaptam a fülemet, majd értetlenkedve meredtem rá.-Ezt még is hogy érted?-kérdeztem, hiszen bármire is gondolt biztos nem én lennék, aki pont túl éli. Nem voltam az a fajta saját meglátásom szerint, persze ezt neki nem tettem szóvá, mert tudtam hogy nem díjazná nézőpontomat.-Amúgy meg veled sincs akkora nagy baj, mint ahogyan az elsőre látszik. Jó társaság tudsz lenni, csak le kell törölnöd avicsort a képedről.-mondtam óvatosan. Mivel úgy ítéltem, hogy már nem jelent veszélyt elfeküdtem a földön. Most tűnt csak fel, hogy mennyire elfáradtam bár álmos egyáltalán nem voltam.
|
|
Szórakozottan nézte a másikat, ám nem akarta úgy igazán a köyöknemzést. Viszont érdekelte az, hogy mennyire zavarja a másikat a viselkedése, az igen. A nőstény morgott. a farkát behúzta míg a füleit lesunyta. Szórakoztatta őt hiába nem akarta.
- Tudod... tetszik a viselkedésed Ruka. - talán most szólította először így... Zavartalanul elésétált, majd leült és nyugodt tekintettel meredt rá-te túléled....-ennyit tett még hozzá, nem többet. Nem is kellett volna, hiszen nem az ő dolga megmondani mire érti ezt,.
|
|
| Ra mordultam,mikor felem kapott.Most mar csak azert se fogom magam hagyni vele szemben.Abbol.aztan biztosan nem.eszik.Vegig figyelemmel kovettem mozgasat es vartam mit lep.Elkomorodva csovaltam meg a fejem-Fiatal vagyok meg hozza es mint mondtam a falka ugy is megolne oket.Elmenekulve pedig nem tudnam eletben tartani a kolykoket egyedul,szoval mast kell valasztanod.-valaszoltam fejemet hatra forditva,hogy lassam.ot.Nem.tetszett,hogy hatam mogott van.Sunyitva huztam be a farkam es lapitottam le a fulemet.Mivel mar kezdett normalisabb lenni kicsit megenyhultem iranyaba,de nem.biztam benne cseppet se. |
|
Te jó ég, ez a nőstény kezd szórakoztató lenni... ezzel a gondolattal körözött körülötte, majd felé kapott, mikor megemlítette, hogy ő ölné meg a kölyköket. Nem bántaná a sajátjait, inkább katonát csinálna az ő kis háborújába, mindből és az anyát enné meg reggelire, mikor már nem kell, de ez csak az ő véleménye volt. Szórakozottan rótta a köröket, egy kisebb körszerű utat csinálva a nőstény körül.
- Hogy most melyikhez? Szívesen kipróbálnám milyen aranyos anyja lennél a porontyoknak - nyalta meg a pofáját elégedetten, majd megorpant egyenesen a nőstény mögött. - itt ott kicsit " kicsinosítanálak közben" csak hogy igazán látsuódjon mennyire küzdöttél... - felelt a nőstény kérdéseire, de már a hangjában nem volt egy fikarcnyi undor sem, inkább vidámság, már ha a dorombólós és heccelős élt lehet annak nevezni....
|
|
| Ismet csak nevetni kezdett a masik,amitol kicsit felhuztam magamat.Meg is mire jo ez a felorult vizogas a nagy semmin?Nem ertem a himeket.Fura az osszes es a gondolkodas modjuk is elegge egyedi.Foleg ennek.Na mindegy nem az en gondom..egyenlore.-Csak termeszetes,hogy szamitananak.Lehet az apjuk erzeketlen es soha nem is foglalkozna veluk,vagy ha utjaba kerulnenek maga vegezne ki az osszeset,de attol meg az enyeim is es,ha ugy hozna a sor a veksokig elmennek ertuk.-vagtam ra megingas nelkul.Tenyleg igy gondoltam.Meg messze jartam attol,hogy anya legyek,de ezekben a dolgokban teljes mertekig biztos voltam.Szememmel kovettem a him mozgasat.-Na es jelenleg melyik variacio szorakoztatna kelloen?-kerdeztem.Valamiert elegge jatszhatnekom tamadt es megfordult a fejemben,hogy megprobalom a himet is bevonni.Igaz akkor eleg valoszinu nem usztam volna meg elve. |
|
A hímet vidámsággal töltötte el, hogy sikerült a halálvágyó cica...farkasbabát kiűznie az öngyilkos jelöltéségéből. komolyan, semmi élvezet nem lenne benne, ha ő meg akarna halni. Olyanoka nem bánt, maximum lelök a hegyről... Szórakozottan figyelt, várt mit lép, majd körözve célozgatott neki. persze a ölykeinek haláláa miatt még csak nem is morgott... mikor érdekelte volna őt, ha pár számára értelmetlen valami elhalálozik. Nem érdekelték akölykök, sem a szerelem amiről sokan beszéltek. Majd ha ott tart, hogy meg akar állapodni.... Megint vihogásban tört ki a gondolatra, habár a másik nem érthette miért nevet. Persze ő jól szórakozott.
- Tudod... hol érdekelnek engem azok a szőrgombócok.. nem én szenvedek velük. nekem nem számítanak többet szimpla nyaktörős játéknál... a kölykök undorítóak... - mondta és a nőstényre szegezte a tekintetét, de körözést nem hagyta abba. - Habár te lehet lennél olyan bugyita, hogy számítsanak neked azok a kis valamik amik kijönnek belőled. Az anyáknak olyan érzései vannak... olyan... színesek. - mondta keresve a szót, de nem jutott az eszébe, így ezzel helyettesítette. - Minden esetre... én csak szórakozom. ha az szórakoztató. hogy leteperlek megteszem, ha az hogy megtéplek...megteszem, ha az, hogy kitépem a gigádat... hát megteszem- vigyorodott el, nem állva meg, de a szemeit a másikon tartotta.
|
|
| Kisse meglepetten neztem ra,mikor kidolve rohogni kezdett.Nem tudtam elkepzelni mi lehet szamara ennyire mulatsagos.Lehet tenyleg ennyire semmire kellonek tart,hogy meg a szavaimat se veszi komolyan?Ertetlen es zavart pislogasok kozepedte figyeltem a himet.Mikor megszolalt megcsovaltam a fejemet es sertetten vonultam tole arreb.-Nevess csak...-motyogtam elforditva rola tekintetemet-Ha akarnal se szivesen kotnek.veled ismertseget.Igazabol ezzel a lehetetlen viselkedessel konnyitesz helyzetemen.-morogtam a videket figyelve.Most tunt csak fel a meg mindig erintetlen nyul...Ugy tunt hiaba valo volt a halala.Amikor Aron ismet megszolalt ezuttal "baratsagosabban" egybol kirazott a hideg.Valamit akar.Oda kaptam a fejem.Lassan korbe jart,mikozben olyan megjegyzeseket tett,amitol teljesen zavarba jottem.Elegge ellent mondasos alak vagy... Nem rem meg arra se tartottal meltonak,hogy megtepj,de most mar ott tartasz,hogy "na majd en meg mutatom neki" cim szo alatt letepernel,hogy aztan kihordjam az utodaid?Hat koszonom ebbol nem kerek.Kulonben is csak megolnek oket a tobbiek...-mondtam az utolso mondatomon elrevedve.Eselytelen lenne,ha kolykeim szuletnenek.El kene hagynom a falkat,hiszen ott nem turnenek meg igy.Egyedul pedig szinten nem lenne eselye a kolykoknek....ha ugy vesszuk en igazabol sose lehetnek anya. |
|
A hím a lehető legnyugodtabb tekintettel figyelte a másikat, majd vihodgva dőlt az oldalára, hiszen a másik olyan vicceseket mondott. vagyis neki ez annak tűnt. Egyszerűen szólva is sok volt a másikat hallgatni neki, de nem egy kval hanem kettővel, mert a másik igenis sokkolta őt.
- Te?! Ismerkedni? Veled?! Istenem.... Kalóz, kérlek ments meg minket.... - mondta nagyokat fújtatva és felkecmergett a földről, majd elégedetten figxelte a vicsorgó cukorfalatot. - Hm... - váltot mondhatni jellemet. - Megmutassam neked milyen jó anya lennél ? - kérdezte és elkezdett körözni a másik körül. - Nem lenne nehéz, csak le kellene, hogy teperjelek drága Ruka.. - ejtette ki dorombolósan, mély hangján a másik nevét. Játszadozott vele, tetszett neki, hogy mennyire felhúzta a kis lehetetlent, ez már igazán tetszett neki.
|
|
| -Gyulolod?Tenyleg?Oh te szegeny mennyi problemad lehet az eletben.Hat tudod mit?NEM erdekelt mit morogsz nekem,mert en ilyen vagyok.Lehet neked ez nem tetszik,de en senki kedveert se fogok valtozni ezt vesd a csokonyos agyadba.A falkabeliektol elturom az ilyen viselkedest,de egy olyan aki kicsit se ismer nem beszelhet igy velem...-vagtam oda a pofon utan talpra utorva.Kisse leszegett fejjel vicsorogtam ra.Lehet ez volt eletem egyik legrosszabb es egyben utolso dontese,de akkor is ki allok magamert es azert amiben hiszek.Nekem egy vad idegen farkas nem fog ilyeneket mondani.-Kepzeld csak nagyon konnyen es lehet,hogy nem en vagyok a legjobb barmilyen falkan belul betoltott posztra es lehet nem lennek minta anya se,de biztos vagyok benne,hogy ettol meg nem leszek ennyire jellegtelen es semmire kello alak.Amugy tudod,hogy en mit utalok?Az olyanokat akik annelkul mondanak velemenyt,hogy ismernenek.En is tudok gyulolkodni es elhordani a masikat,de nem fogom megtenni,mert nem ismerem nem tudom miert olyan amilyen,eppen ezert teged se foglak szidni.Bizonyara nyomos okod van,hogy ismertseg nelkul konyvelj el masokat-morogtam.Fel idegesitett,de nagyon.Sose szerettem az olyanokat akik csak ugy lenezik a masikat.Persze megszoktam,de igy velem ne beszeljen senki. |
|
A figyelmét teljesen lekötötte a másik, a száját is kitátotta meglepetésében a másik megszólalása és gondolatmenete miatt. Nem is hitte volna, hogy valaki lehet ennyire.... élettelen. Elborzadva mordult rá, majd megrázta a fejét és próbálta összeszedni magát, tekintettel arra, hogy ő lyet még nem tapasztalt. Vagyis de... Vicsorra nyílt a szája, majd a mancsával pofon törölte a nőstényt.
- Gyűlölöm azokat, akik ennyire élettelenek... azthiszed bántalak? Megéplek? Még erre sem vagy MÉLTÓ! - az utolsót üvöltötte és a kimutatta az összes fogát a másikra. Legyen bármennyire is csinos, ő gyűlölte azokat, akik ennyire életre valótlanok voltak... habár ő mit is szeretett igazán? A vért, fájdalmat, kínt. De egy ilyet?... ezt a valamit amit még farkasnak sem tudna hívni?! - Nem is értem, hogy nevezheted magad falkatagnak... még vándornak se lennél jó, sem dadának, sem pedig egy anyának! -vicsorog, a fogai csattognak, ahogy kiejti ezeket a szörnyűséges szavakat. Más hím, sőt még nőstény is most nekiugrana ennek a hímnek, hiszen ezzel mindennek elhordta, mindennek ami egy farkasnak jelenthet valamit. Büszkedés? Ennek a farkasnak lehet még az sincs.
|
|
| Tudom,hogy mindenki elenez,de nem is vagyom a figyelemre.Biztos nehez megerteni a nezo pontomat,de en igy vagyok ezzel.Szerintem semmi nincs ami ettol a falkatol eltantorithat.Amugy meg igen tenyleg erre valonak tartom magam,de csak mert tudataban vagyok az ero korlataimnak.Ha akarnek se tudnek feljebb jutni..-mormoltam turelmesen.-Ha meg akarsz tepni tedd azt.Amugy elment az etvagyam...ha gondolod szivesen odaadom a nyulat amit fogtam.-mondtam ketekintve a szurke szinu halott allatra-Persze nem muszaj csak felajanlottam.-sohajtottam fel lassan elfekudve a foldon.Nem igazan erdekelt mennyire vedtelen vagyok igy. |
|
Figyelt a mésik szavaira, ám az értelmük nem teljesen volt az ínyére, amelyet újra megmutatott a másiknak, mert rávicsorgott.
- Ha egy csapat tagja akarnék lenni, akkor nem hagynám magam játékszerré tenni. - jegyezte meg és a másikat nézte. - A biztonság érzet csal... egy pillanatig nem figyelsz oda... és vége az egésznek. - ezt inkább magának mondta, nem a nősténynek. - Ami pedig a lenézést illeti... egy Omegát még a vándorok ezrei is lenéznek, hiszen a falkák legallja és ha csak arra tartod magad alkalmasnak, hogy megtépjenek, akkor tényleg nem is érsz többet. - komoly tekintettel mérte végig a másikat. Őszinte, kemény szavak voltak, így nem volt meglepő, hogy a tekintete is ezt sugallta a másiknak. - Én személy szerint abban hiszek, hogy mindig van egy olyan út, amely kivezet a nyomorból... - nézte a másikat, majd a hátsó mancsával megvakarta a fülét. - Semmi gond, beszélj csak... míg beszélsz addig önmagam vagyok, ráadásul addig nem tépem meg a cuki bundád kislány. - vigyorodott el, majd végül abbahagyta a vakarózást és a másikat nézte.
|
|
| -Oszinten szolva nem..-csovaltam meg lassan a fejemet-Nekem ez is megteszi.Sokat koszonhetek a falkamnak megha tenyleg nem is a legjobban bannak velem,de hat erre vagyok.-Voltam en mar kobor.Nekem nem valo az az elet.Szeretem a tarsasagot es a falka megadja a biztonsag erzdtet.Na meg a kobor let nem eppen eletem legszebb napjaira emlekeztet-vallottam be lesutve a tekintetem-Bizonyara elegge szanalmasnak gondolsz most-nevettem fel zavartan-Megertem masok is igy vannak vele viszont engem mar nem erdekel ha leneznek.Ugy vagyok vele ameg a sajat elvarasaimnak megfeleloen elek addig nem erdemes adni a sok hunyos szora.Na meg minek is sirnek masik rang utan.En csak erre vagyok alkalmas.-mosolyogtam ra halovanyan.-Bocsanat hogy ennyit beszelem-tettem hozza. |
Mint kiderült, a nőstény egy Omega. A hím elborzadt tekintettel mérte végig, mert tudta milyen lehet egy Omega élete. Számára annál még a pokol is szebbnek hatott, mint hogy a többi farkas kéye és kedve szerint rajta töltse ki a szánalmas kis idegbajos napjait.
- Szóval Omega... és sosem vágytál többre? - érdeklődött a hím és a nőstényen tartotta továbbra is a tekintetét és elszórakoztatta a gondolat, hogy mi lene, ha a saját csicskájává tenné ezt a nőstényt maga előtt. A falkákban az Omega egy senki és csak arra van, hogy a feszültséget levezesse, semmi több. Enyhén elfordította a fejét balra, majd körbelesett, de sehol egyetlen élőlény sem, ha nem vesszük figyelembe a hely apró élőlényeit.
- Szóval? Mit gondolsz erről? Miért jobb neked egy falka játékszerének lenni, mintsem szabadnak lenni és a saját törvényeid szerint élni? - emelte vissza a tekintetét és ebben a tekintetben már nem volt benne a gyilkosságra utaló fény, ám az bármikor visszatérthet. Elég hozzá egyetlen rossz szó, vagy mozdulat és a hím nekiugrik a nősténynek. |
| Meg vartam meg vegez addig is nyugodt tekintettel figyeltem ot.-Sajnalom,de egesz eddig tenyleg nem ismertelek.-mondtam ovatosan.-Igen van falkam,hogy pontos legyek a Skyrim.-mormoltam csendesen.Amikor a rangomrol esett szo lesutottem a tekintetemet.Nem arrol volt szo hogy szegyellem.Szerettem a rangomat,de tudtam meg egy kobor is megveti az olyat mint en-Ne haragudj,hogy kijavitalak,de egesz pontosan semmire kello Omega vagyok-mondtam egy halvany mosolyt megeresztve.-Tudom jol,hogy nem erek valami sokat,de nekem ez is megteszi hiszen legalabb nem vagyok egyedul...nincsenek nagy szuksegleteim ezert nem panaszkodhatok. |
A nőstény válaszolt a kérdésére így egy elégedett vigyor jelent meg a képén. Újra körbesétálta, akárcsak egy vadat és a farkával pofán suhitotta a másikat, majd körbeügetve őt, elé kerülve újra nézett rá.
- És azt tudod ki vagyok? - kérdezte, szórakozottan, mintha csak arról kérdezte volna, hogy milyen hónap van. - Nem? Nem mi! - válaszolta meg a saját kérdését, majd egy morgás hagyta el az ajkait, ám összezsedte magát és végül a narancsságra tekintetét a másikéba fúrta. - Aron vagyok. - mondta és még csak meg sem magyarázta, hogy falkanélküli, mert ez értetődő volt. Ő nem akart egyikbe sem tartozni, ő újra akarta ezt az egészet formálni, amelyben ő maga lesz az uralkodó és azok, akik az ő oldalára állnak a nagy harcban. Elégedett mosoly bújt meg a szája sarkában a gondolatra, ám a tekintetét továbbra is a másikon tartotta. - Falkabéli vagy, igaz ez Ruka... de nem lehetsz valami nagy rangú... maximum ha tag lehetsz... -döntötte oldalra a fejét, maga válaszolgatva a kérdéseire, majd egy vigyor terült szét a pofáján. - Igazam van Ruka? Egy kis semmirekellő vagy... - ült le, teljesen yugodta, hisz ez a kis farkaslány nem éppen volt egy nehéz falat. ha nekimegy, akkor eltöri a gerincét, vagy úgy megharapja, hogy hónapokig bicegni tudjo csak... ez sokkal jobb. Had szevedjen a szerencsétlene... A tekintetét leemelte a nőstényről és várt, hogy mit válaszol, ám hiába nem nézett másfelé, a figyelme egy percre sem lankadt. |
| Udvozles keppen lassan fejet hajtottam elotte es kozben vegig figyeltem.Mikor felem kapott kicsit ossze rezzentem,de semmi tobb.Utana mar ugyan olyan mereven ultem turve a lenezo viselkedeset.Csendben vartam a tovabbiakat,mind addig meg meg nem kerdezte a nevemet-Rukanak hivnak.-feleltem kisse feszengve.Gondoltam meg tobb kerdest is fel fog tenni,ezert lelkiekben felkeszitettem magam-Orvendek-tettem hozza bizonytalanul.Hiaba egy ilyen himtol meg en is meginogtam.Erosen taktikaznom kellett,ha elve meg akartam uszni. |
Ahogy közeledett a nőstény felé az a lehető legjobb döntést hozta, amit ebbe a helyzetben tehetett volna. Ha elfuti próbált volna, akkor kergette volna, míg el nem kapja, majd jól megtépte volna, ám ha esetleg mássalpróbálkozott volna sem biztos, hogy épp bundával jut ki a helyzetből, vagy modjuk élve. A hím odaérve megfigyelte a nőstény reakcióját, s ebből következtetett, hogy egy elég alacsony rangút talált meg magának. Egy lesúlytó pillantással sétálta körbe a másikat, majd felé kapott és éppen hogy a bundjája előtt koccatotta össze a fogait erősen és rávicsorgott a nőstényre, aztán végól elé sétált és a tekintélyének teljes tudatában, na és az erejének, kérdezett rá a nőstény nevére.
- Mi a neved kicsilány? - a hangja reszelős volt, a morgás amely követte, figyelmeztetés volt, hogy jobb, ha nem húzza fel a hímet, mert ő igazán szívesen megtépkedi a szép bundácskáját a szukának, ha kedve támad. A hím sejtette, hogy egy falkabéli, hisze látszott rajta, hogy jól van tartva. Ő pedig csoda, ha egy átkozott őzből tud lakmározni hónaponta, hiszen azok az álatok a falkák területeire menekültek. A gondolattól vicsorogni támadt kedve, így megrázva magát újra a másikra emelte a tekintetét és neki szentelte a figyelmét. |
| Szusszanva egyet leneztem a mar halott nyulra,mikor elosozr morgast,majd kesobb halk lepteket is meghallottam.Erdeklodve alltam fel es neztem az idegen fele.Egybol feltunt ,hogy nem baratkozni kivan.Gyorsan merlegeltem a helyzetet.Elfuthatnek,de az elobbi hajsza utan aligha jutnek messzire.Kenytelen leszek mas taktikat kidolgozni.Ovatosan leultem a foldre egy lesunyt fulekkel neztem ahogy kozelit.Vegig tartottam vele a szemkontagtust.Feloltottem kifejezestelen arcom es turelmesen vartam,hogy ide erjen.Barmit is tennek csak en jonnek ki belole rosszul,ez biztos volt.Megfelemliteni se tudtam volna igy vartam szep turelmesen,mint mikor a falkatarsak engem szemeltek ki feszultseg levezetonek.Kihuztam magam es kivancsian pislantottam parat fele. |
Ahogy a gondolatai cikáztak a ravasz fejébe, úgy hallott meg egy ágreccsenést a távolban, amely egy száraz ág lehetett, majd egy suhanó árnyat a távolban. Ahogy közeledett egy farkas sziluettjét vette ki és az ajka ördögi mosolyra húzodot, ám nem sokáig, mert nemsokra rá megnyalta a pofáját és kivárt. Ahogy a farkas közeledett a hím kiszúrta, hogy egy fiatal nősténnyel va dolga, máris jobb kedvre derült. A nőstények annyira törékenyek.... Szórakozottan figyelte a másik bénázását, majd a yúllal való félperces közdelmet, míg végül arra jutott, hogy most már igazá feltűnthetne a másiknak a jelenléte, ám ez nem történt meg, ami maitt megeresztett egy vad morgást és felé indult a farkás a magasba emelve, felborzolt bundával, hogy jelezze a másiknak, hogy igazán nagy bajban lesz, ha nem tűnik el a színről elég hamar. Persze, dehogy hagyta volna, hogy elmenjen. Csupán kíváncsi volt, hogy a kis drága mennyire merész és ki-e mer állni egy nála erősebb hímmel, vagy pedig elfutna, mit a nyúl az előbb a nőstény elől. Ketyeg az órád kedvesem... fuss amíg megteheted... A hím egyre közelebb sétált, mancsai határozottan értek talajt minden egyes lépésnél és tekintete olyan volt, akár egy igazi vadállaté. Ha kell és úgy tartja a kedve, akkor akár fogja, és megrakja a kis nőstényt csak úgy heccből, ám akár meg is ölheti. Neki nem számít ki ő, vagy honnan jött. Neki az a lényeg, hogy egy nap ővé legyen a hatalom... |
[23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
