|
Témaindító hozzászólás
|
2014.12.29. 13:28 - |
Quinn x Rafael
* Játék vége |
[16-1]
|
- Nos, mindenki tévedhet. - vonta meg a vállait ültében, majd felemelte a fejét és beleszimatolt a levegőbe. Érezte, ahogyan a káosz szaga szinte terjengett a levegőben. hogy milyen is pontosan a káosz szaga? Nos, ezt nehéz behatárolni, ez ugyanis egy szubjektív dolog. Quinn számára a káosz szag egyszerre volt vér, hidegség és fájdalom szaga, ezek keveréke adta ki az elegyet. - Érzed ezt? - kérdezte a másiktól, miközben beletekintett Rafael szemeibe. - Ez, kérlek szépen, maga a baj előjele. Ez nekem nagyon jó muri lesz, neked nos....már nem biztos. De azért jó volt veled találkozni nagyfiú, remélem még összefutunk. - kacsintott a hímre, majd felállt, lerázta a bundájáról a felesleges havat és megindult. Végül is a baj nem csinálja csak úgy csettintésre magát, nem igaz?
//Quinn el//
|
|
Megcsóváltam a fejem és lehunytam a szemem,majd sóhajtottam egy hatalmasat.Nem nagyon akartam újra kinyitni,de végül csak megtettem.Muszáj volt,végülis így még se komunikálhatok senkivel.-Valamit félre értettél... én pont ó,hogy az ellenkezőjét mondtam."Annyi biztos,hogy NEM az a fajta vagy aki reflektor fényben szereti intézni a dolgait."-igéztem fel magamban-és mellesleg hangosan is,direkt kiemelve a lényeges részt- a saját szavaimat,amik nem is olyan régen hangoztak el.-Vagyis azt magyaráztam pont,hogy süt rólad,hogy a háttérből szoksz intézkedni.Ennyire értetlen nem vagyok.Viszont aszövegértésed nem ártana fejleszteni,de mindegy is nem gúnyolódni akarok,velem is előfordult már ilyen.-mormoltam türelmesen figyelve Quinn-t remélve ezúttal megérti,hogy mit magyaráztam neki annyira.
|
|
- Hogy a reflektor fényben szeretek lenni? - nevetett fel hangosan, majd megadta azt a minimális tiszteletet a másiknak higgy felé fordult és már nem a hátát mutatta neki. - Az idióták és gyengék keresik a reflektor fényt, az árnyék a legbiztonságosabb és jobb dolog, én onnan jövök és oda megyek drága Rafael. Ami pedig azt illeti, igen, átgázolok azokon, akik gyengék. Semmit sem tesznek a világért, csak megadják a lehetőséget a zsarnokoknak, gyengítik a farkasokat. A gyengéknek gyenge kölykeik születnek és egyre több gyenge lesz, az erősek pedig kihalnak. Ezzel pedig megadjuk az esélyt a zsarnokoknak. De nem várom el hogy megérts az életem elvemet, mert ugye ízlések és pofonok. - kuncogott erőtlenül, majd felnézett az égre. ~ Lassan ideje munkába menni. ~ mondta magának, de még egy pár percig biztosan tud maradni. Utána azonban megy és teszi, amit tennie kell, felbojgattja a környéket.
|
|
Szép nyugodtan hallgattam végig,amit a nőstény mondott.Nem értettem miért akarna bárki is örökké magányos lenne,csak azért,mert szerinte neki úgy jó.Megcsonáltam a fejemet.Ha már a történetnél tartunk...Fejemet arra forítottam,ahonnan jöttem még régen,miután az életben maradt lányomat el kellett hagynom.Biztos voltam benne,hogy már szép nagy lehet és remélhetőleg az anyjára hasonlít.Fél fülel közben persze végig hallgattam amit Quinn mondott nekem.Fel is fogtam,de időbe telt,mire teljes figyelmemet újra rá tudtam fordítani.-Fogalmam sincs mit akarsz és hiába tűnök okosnak,ha egyszer ilyen kevés támpontot adsz arra,hogy kitaláljam.Annyi biztos,hogy nem az a fajta vagy aki reflektor fényben szereti intézni a dolgait.Nem tudom mi a célod,de én leginkább arra tippelnék,hogy legyen az bármi nem érdekel téged kin kell hozzá átgázolnod,csakneked legyen jó a végén.-mondtam nyugodtan figyelve a nőstényt.Már cseppet se voltam morgós hangulatban,csak egyszerűen irritált,hogy neki ilyen a gondolkodás módja.Ezen agyaltam,mikor a jeges szél átfújt vákonyszálú bundámon.Megborzongva kapartam magamnak egy kis helyet és oda kuporodva fejemet a földre tettem.Nem nagyon volt okom tartani a másiktól.Nem tűnt olyannak aki nekem ugrana.
|
|
Felnevetett, amikor Rafael le magányosozta Quinnt. ~ Ha tudná, hogy nekem a magány a mennyország nem így beszélne. ~ mondta magában, majd vissza fordult a hím felé és megengedett magának egy kacajt. - Hát, mindenkinek meg van a maga története Rafael, a tiéd és az enyém is. De nem is ez a lényeg. Mindenki maga választja az útját, mindenki a saját maga ura. ÉN választottam azt, hogy ilyen leszek, nem pedig más. Pontosan tudom, hogy mit miért csinálok, de ezt a többieknek nem kell tudniuk, nem fogom nekik elmondani, hogy mi jár a fejemben. Meglepődnél, ha tudnád, hogy mit akarok pontosan. - mondta egy pimasz vigyorral a pofáján. - Ahogy mondtam, okos farkasnak nézel ki, szóval adok egy kis időt, hogy rágyere. - tette még hozzá, majd leült az egyik fa tövébe és ott csücsülve várta a másik válaszát. Érdekelte, hogy a másik mit gondolt róla, bár annyi biztos volt hogy nem lesznek legjobb barátok sem most, se soha. De mégis képes volt adni ennek az egyednek egy esélyt.
|
|
-Nem gondoltam,hogy ilyen ellenszenves kislánnyal akadok össze,aki még nálam is jobban el van szállva magától.-válaszoltam unottan nézve vissza rá-Tudod bár milyen meglepő én is tudok normálisan viselkedni másokkal,de cserébe elvárom,hogy velem is normálisan viselkedjene.Szerintem ez így működik,de javíts ki,ha tévedek Guinn.-modtam nagyot sóhajtva,miközben kinyújtóztattam a hideg miatt elzsibadt tagjaimat.-Amúgy nekem még meg is van az okom arra,hogy iyen legyek,de neked nem igazán tudok semmi olyat elképzelni ami miatt ilyenné vállhattál.Mondd csak...mire is jó,ha magad ellen uszítasz mindenkit?Én is voltam egy ideig kóbor,ezért is tudom,hogy még a magunk fajtának is kell a társaság,de ahogy elnézem téged ez egy cseppet se izgat,pedig le merném fogadni,hogy a környéken nálad magányosabb farkas nincs.Ideje lenne valaki megbizhatót keresned magad mellé,mert itt van a medve szezon és ha elkapnak drágám,akkor vége az életednek.Egyedül sokkal nehezebb medvék ellen.-fejeztem be mondani valóm,majd vártam válaszát.Még,ha ő is megindult amásik irányba tudtam jól,hogy hallotta amit mondtam neki és aligha fogja szó nélkül hagyni.
|
|
~ Jaj szegény, szegény drága Rafael, mennyire türelmetlen, mennyire indulatos. Előbb vagy utóbb, de ez lesz a veszte és valószínűleg én se kellek majd hozzá, saját maga fogja megásni a saját vermét, az idióta. ~ kuncogott magában, majd egy vállrántással fogatta azt, hogy a másik csak úgy otthagyja őt. Neki mindegy volt, úgy is jobban bírta a magányt, szóval örült is neki, amikor a másik úgy döntött hogy köszöni, de elég volt neki Quinn társaságából. A nőstény ezt már úgy is megszokta, hogy így ott hagyják őt, de ezzel mindig elérte a célját, felbolygatta a másik agyát, azok pedig akik dühösek mindig másokon vezetik le a haragot és így lesz ez ördögi kőr, amit valószínűleg semmi sem fog megszakítani. ~ És az idióták nem is tudják... ~ kuncogott magában gonoszan. - Amúgy pedig te jöttél ide és nem én mentem hozzád, szóval te se legyél annyira elszállva magadtól. Pápá! - búcsúzott el Rafaeltől, majd ő is szedte a sátorfáját és továbbállt más áldozatok után nézni.
|
|
-Szerintem addig nem kéne az eszemet firtatni drága kicsi Quinn amég te képtelenvagy megjegyezni a nevemet.Mondtam már,hogy Rafaelnek hívnak,hát tartsd is magad ehhez.Mellesleg rohadtul nem érdekel,hogy mit feltételezel rólam,meg hogy hátba akarsz szúrni,ha úgy adja helyzet,mivel ha én most itt széttéplek,nem hogy senkinek se fogsz hiányozni,de még csak csicseregni se fogsz tudni drága,szóval én a helyedben megtanulnám befogni sürgősen a számat,mielőtt az okozza a vesztem.-morogtam le türelmetlenül-Viszont most semmi kedvem ilyen kis életre se való szukával foglalkozni,úgy hogy ha megbocsájtasz én mennék is.-válaszoltam enyhén fintorogva,majd sarkon fordultam és vissza indultam a falkához.Elhatároztam,hogy ha legközelebb össze futok ezzel a szukával és még mindig ennyire el lesz szállva magától ,akkor szépen meg lesz leckéztetve.Nekem nőstény ne ugasson,főleg egy ilyen alantas csúszómászó...Farkasok szégyenei az ilyenek. |
|
Egy mosollyal nézte ahogy a hím kezdi elveszíteni a teljes türelmét. ~ Óh, ha tudná hogy ezzel mennyi mindent árul el magáról. ~ csóválta meg szórakozottan a fejét majd rámosolygott Rafaelre. - Nagyfiú, amit terveztem már végre hajtottam, szépen leolvastam a viselkedésedről, a szemedről és a testedről az információkat, amik veled kapcsolatosak, de nem akarom őket felhasználni, csak jó, ha tudom őket. Ahogy mondtam, nem akarom széttépetni magamat, nem vagyok idióta, tekints rám úgy, mint egy hírvivőre, aki mindenkiről tud valamit. És most már rólad is tudok egyest-más. De nincs értelme csak úgy dobálózni az információval, ezt tudom, szóval ameddig te békén hagysz én is békén hagylak téged, ez az életem egyik fő szabálya. - mondta, miközben a hím szemeibe nézett, de látta ha a hím esetleg nem hitt neki akkor még egyszer neki látott magyarázkodni. - Nézd, úgy látszik hogy félre ismertelek és mégsem vagy annyira okos, mint ahogy azt hittem, szóval elmondom még egyszer. Jelenleg semmi hasznom abból, ha hátba szúrlak...jelenleg. Szóval igazán lenyugodhatnál. - fejezte be a mondanivalóját, majd várta hogy mit reagál erre Rafael.
|
|
Amikor hozzám ért figyelmeztetően morogni kezdtem-Na ide figyelj kis lány.Én magasról tojok arra,hogy te mikor mit hogyan csinálsz,de velem nem érdemes szórakozni,mert nem hat meg a pofikád.Nálad fiatalabb és szebb nőstényeket is kaptam már szét,mert nem tetszett a viselkedésük és most te is eléggé a határán vagy a béketűrésemnek.-morogtam le.Semmi kedvem nem volt jó pofizni.Ideje lesz,ha meg tanulja hol a helye a maga fajta ravaszkodó szukáknak.Nem torelárom az ilyen alakoskodást-Jobb les,ha most elmondod mire készülsz és talán nem esik bántodásod-vicsorogtam felborzolva a bundám.Nem voltam valami fiatal,de idős sem,viszont pont eleget láttam már ahhoz,hogy felismerjem mikor ki akar nekem jopofizni,hogy aztán hátba támadjon.Márpedig én ezt nem fogom hagyni.Neki biztosan nem-Amúgy,ha ennyire érdekel a vér semmi más.-mondtam ellenségesen méregetve a nőstényt.Már régóta nem voltam az a fajta aki elfinomkodja a dolgokat,szóval ideje lesz,ha észre veszi magát és időben leáll azzal,amit tervezget. |
|
Egy mosoly húzódott a szájára, amikor látta a hímen hogy lassan kezdi elveszteni a türelmét. ~ Ezek szerint könnyen felidegesíthető egyed. ~ mosolygott magában, hiszen a hím elárult magáról egy nagyon fontos információt, amit talán igen vagy talán nem a másik ellen tud majd használni. De persze most nincs oka arra, hogy kihasználja ezt, szóval inkább megtartotta ezt magának, hiszen minden akkor üt a legjobban, amikor a megfelelő pillanatban van kijátszva. - Rafael...hmm, tetszik a neved. - ült le előtte, majd egy kicsit összehúzta magát, hogy ezzel egy minimálisan lenyugtassa a másikat. - Jaj, nyugi nagyfiú, ameddig nem köpsz bele a levesembe addig én se fogok a tiédbe, amúgy is, látom a helyzetem, erősebb vagy nálam, márpedig én nem fogom csak úgy széttépetni magamat. - bökte meg a másikat gyengéden a mancsával. - És mond csak, a vér csalt ide, vagy csak véletlenül akadtál rám? - érdeklődött játékosan.
|
|
Nem lepett meg,mikor idő előttészre vett a ~ mint utólg kiderült~ nőstény.Ha valami hát ez biztosan rossz volt a hóban,hogy mind zajt keltett,szinte lehetetlen volt nagy hóban úgy járkálni,hogy azt aközelben lévők ne hallják meg,főleg egy olyan benga állatnak mint én.Amikor a nőstény valami köszönés félét eresztett felém hátracsaptam a fülem jelezve nem vagyok vevő az ilyesmire.-Üdv kedves modortalan jó neveltségre aligha tanított csajszika.-feleltem unottan forgatva meg a szemeimet.Mindig is ellenszenvesek voltak az olyanok,akik a kelleténél többre becsülték magukat.Sütött róla,hogy kóbor farkas,de akkorát képzel magáról,mintha ővé lenne a világ.Ha ezt nem hagyja sürgősen abba,kénytelen leszek jóneveltségre tanítani minden szívfájdalom nélkül,bár meglepett mennyire ismerősnek tűnt,igaz nem nagyon hittem abban,hogy már valaha találkoztunk.-Örvendek,engem Rafaelnek hívnak-válaszoltam rideg tekintettel méregetve.Nem voltak gyenlők az erőviszonyok,bár sejtettem nem kell alábecsülni Quinnt vagy hogy is hívjákot.Ahogy jobban megnéztem csak úgy sütött róla,hogy nem éppen a legjóindulatúbb farkas a világon,jobb lesz ha óvatos leszek. |
|
Quinn mint sosem máskor, most sem igazán zavartatta magát, még akkor sem, amikor újra meghallotta a szűz hónak a ropogását. ~ Nocsak, nocsak, nocsak, csak nem társaságot kapok, na végre, már úgy is olyan rég készítettem ki fajtársat. ~ csóválta meg a farkát pimaszul, miközben letépte a nyúl lábát és elropogtatta azt. Teli szájjal mosolygott, amikor a másik farkas megjelent előtte. - Üdv néked, nem tudom mi a neved, de jó a szőröd színe csávó. - köszönt, ha ezt lehet egyáltalán köszönésnek nevezni. Nem volt nehéz megállapítani azt, hogy a másik egy falkatagja, ha a szaga nem akkor az, hogy mennyire magabiztos könnyen elárulta azt, hogy neki bizony van egy helye, ahova tartozik. Barátságosan, mégis enyhén provokálóan kezdte el csóválni a farkát, miközben lenyelte rágás nélkül a nyúl maradékát. Nem kockáztatta az ebédjét, pontosan ezért evett ilyen gyorsan. Nem mintha Quinn egy olyan farkas lenni, aki azért él, hogy ízlelgesse az ételt de akkor is, jól esett volna neki, ha egyszer úgy tud megenni egy nagy adagnyi húst hogy nem zavarják meg. Na mindegy, ebből a helyzetből is kitudja hozni a legjobbat a maga módján. - A nevem Quinn. - mutatkozott be, majd megnyalta a véres pofáját. Látványosan el is ásította magát, majd a szemeivel áttanulmányozta a hímet és megpróbálta a mozgásából és a viselkedéséből a legtöbb dolgot kiszedni, amit csak tudott. Quinn mindig ezt tette. Mondott pár szót, amivel mozgásra bírta a másik farkast és aztán olvasott a testartásából, a szeméből és az úgymond "aurájából". A legtöbben nem tudják, hogy mennyi mindent ki lehet így deríteni a másikról, de őt Nautilus megtanította e művészetre. - És téged hogy hívnak? - kérdezte egy sunyi mosollyal a pofáján.
|
|
(Ideiglenes cuccos)
Végre megkaptam a várva várt kimenőmet,így igyekezvén kiélvezni azt gondoltam kicsit elkóborlok,hogy lássam hogyan is állnak máshol a dolgok.Őrként azért meglehetett tudni egy s mást.Igaz nem volt megengedve az erőszak,de én néha még is elkaptam egykét olyat, aki beakart jönni a területre.Általában csak annyira bántottam őket,hogy kiköpjék az összes információt,amire esetleg szükség lehet,persze mindezt az életükért cserében.Szerintem reális ár volt és hatásos információ szerző módszer.A többség mindig köpött,de ha valaki nem...hát,mivel nem tehettem mást elengedtem.Jelenleg valahol a Tarpinál járhattam.Valamiért sose voltm odáig ezért a területért,de hát része volt az összes falka életének,így ezt se kerülhettem el.Távolabról megnézve biztos nem voltam túl feltűnő jelenség makulátlan fehérbundámnak köszönhetően.Csak az az idióta rózsaszín orrom ne lett volna.Kellett nekem valami albínó korcsnak születni.Nagyban mérgelődtem,amikor friss vérbe botlottam,jóformán szó szerint,mivel hirtelen mély lett a hó.Fegyezve a fülemet oda hajoltam és megszaglásztam.Nem farkas vér volt.Inkább valami apró rágcsálószerűé,esetleg nyúl.Lehetett látni a nyomokat,amik elvezettek innen.Kíváncsian fordultam arra,amerre a farkas mehetett.Nem láttam semmit.Sajnos a tél ellenére is ez tipikus olyan hely volt,amin akkor se könnyű átlátni,ha történetesen nincs is burjánzó bozót.Morglódva kiugrottam a magas hóból és kíváncsiskodva indultam meg,hogy meglessem ki járt erre felé.A hó némileg fedte a szagokat,bár azt tisztán éreztem,hogy bárki is volt itt nem volt falka tag.Legalább is az én falkámé biztosnem.~Az én falkám....~Hülyén veszi ki magát a szó,hiszen nem az enyém,csak oda tartozom. |
|
Dalolászva próbált járni a magas hóban és bár imádta a havat, jobban mint bármit ezen a számára romlott világban, most mégis egy icipicit átkozta azt. Legalább jól beleolvadt a környezetébe. Óh, igen, a fehér bundája egyszerre volt átok és áldás, egyrészt igencsak csinos kis teremtés volt másrészt viszont hacsak nem tél volt nem igen volt hasznára ez a szőrme, mert a fehérség sajnos igen feltűnő a többi évszakban. Céltalanul járkált, vagyis nem tervezett semmit, egészen addig, ameddig meg nem hallotta a gyomra idegesítő korgását. ~ Nagyszerű. ~ mormogta magában. Innentől kezdve már a hóban lapulva haladt tovább, hamarosan pedig meg is érezte egy nyúl szagát. Nem mintha nem tudta volna, hogy imádnak itt aludni a nyulak, de akkor is, siker élmény volt az, hogy talált itt egy könnyelmű zsákmányt. Pillanatok alatt rávetette magát az alvó tapsifülesre és meg is ölte azt, körülötte pedig a havat átszínezte a meleg vér. Quinn magasba emelte az áldozatát majd büszkén magasban tartva az ebédjét megindult egy olyan hely felé, ahol már nem volt akkora nagy a hó. ~ A francba is, miért hullatják le ezek az idióta fák a leveleiket? Sokkal könnyebb lenne közlekedni, ha a levelek felfognák ezt a sok havat. ~ idegeskedett, majd megkönnyebbült, amikor talált egy olyan helyet, ahol már nem úszott a hóban, ott megállt és ledobta a földre a kajáját és elkezdett zabálni. Igen, zabálni, szegény ugyanis éhes volt. Már ha Quinnre lehet egyáltalán azt mondani, hogy szegény.
|
|
Quinn x Rafael
* Játék vége |
[16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
