|
Témaindító hozzászólás
|
2015.01.10. 22:14 - |
Rayna x Eslyna
* Játék vége |
[11-1]
|
Nem számított erre a támadásra, így tényéeg a földre került, vérezve és zavartan hiszen neki még sosem volt ilyen ellenfele. Nem látott át a szitán és megjárta. Morgott, noha fájdalmai voltak, érezte az összes karmolás, az összes fognyom helyét, Szinte émelygett. Vicsorogva próbált felkelni, de a lábai nem engedelmeskedtek neki ahogy a teste sem. Visszahanyatlott a földre és morgott. nem tudott mást tenni, csak morogni. A vér a szájába gyülemlett ami kifplyt oldalt, a fakras foga eltalált valamit amit nem kellett volna, legalábbis ő ezt gondolta. Próbálva összeszedni magát, de még nem ment. A fájdalom félelmet szült benne, félelmet arra, hogy innen ő nem kel fel. Újra próbálkozott, megpróbált mindenképpen felkelni és a harmadik próbálkozás alkalmával sikerült is. Tántorgott, zilált, vért kötött oldalra. Fiatal volt még, ereje teljében, de az ilyen sebek nem jók, pláne télen... Legalább bogarak nincsenek. Lépkedett párat de a fájdalom belémart így felnyüszítve rogyott össze és a másikra nézett. -Gyűlöllek.... - csak enyit mondott, csak ezt. Az oldaléra dőlt és az égre pillantott, figyelte a szürkeséget, a nyomottságot benne és a fejét a hóba ejtette. Várt... nem tudta mire, de várt. Talán arra, hogy ne fájjon amit kapott, talán csak arra, hogy feltudjon kelni.... nem tudta ő maga sem.
|
|
|
Eslyna pillanatok alatt átlátott a szitán. A nőstény úgy felhergelte magát, hogy elvesztette a fejét, és ez remek lehetőség lett a támadásra. Nem halaszthatta el. Pontatlan lett, és csak a torkára figyelt, ami miatt a nőstény mancsainak nyílt helyzete volt, tehát gyakorlatilag onan támadt ahonnan akart. Hagyta, hogy elkapja a torkát, de megfeszítette az izmait, hogy ne tudja elharapni a nyelőcsövét,csak az idegekbe tudott beleharapni. Azért, hogy ellenfele biztosan elbízza magát, felnyüszített, és összeszűkítette a szemeit, mancsaival kapálózva,majd végül elernyedt, mint aki "meghalt". Néhány perc után azonban, ha a nőstény elbízta magát, akkor úgy fordult,hogy körmeivel pont a fekete farkas mellkasát kaparja szitává, egy cseppnyi bántatot vagy sajnálatot nem érezve, ha pedig nem bízta el magát, akkor mancsaival a nőstény pofájába karmolt,hogy az elressze: Utána alrébb ugrott, és teljes erejéből a gerincének rontott: Harapta, tépte, marcangolta, egészen addig, míg a nőstény lábai ki nem csúsztak alóla. Ezek után elhátrált, s fogait kivillantva vicsorgott. A fogain vékony vércsík húzódott le.
|
|
|
A kis fruska aztán tudott harcolni, ki is húzta alóla a macsát, ahogy kitért annak a támadása elől, ráadásul még ki is védte az övét. A npstény ettől teljesen fel lett hergelve, így a támadásia már pontatlanok, de agresszívek lettek. A nyakára ment, legyen bármi, ő biztosan el is fogja azt találni, hiszen nem annyira béna a harchoz.
- Amondó vagy? Cikcakkban? ... - vicsorgásra nyitotta a száját, majd kivért és mikor az a drága nőstény magához beszélt, rátámadt a nyakára, megpróbálva vagy fojtogatni, vagy kiharapni egy darabot belőle. Megérezte a bundáján esett csorbát, és a fájdalmat a macsán, de ez legyen a legkevesebb. Ő most megtépázza ezt a kis semirekellőt, legyen bármi. Nem hagyhatja, hogy a hírnevén csorba essen egy kis falkanéküli miatt... ő megküzdött azért ahol most van, nem fog lekerülni újra tagnak! Ha sikerült a támadása, akkor megpróbáltalrébb jutni, hogy újra erőt gyűjthessen a következő csapáshoz, ám ha nem hagy neki más esélyt, akkor a mancsaival kezi el karmolni a másikat ott, ahol éri, támadjon is ah bárhogy!
|
|
|
A gyanúja beigazolódott. A nőstény úgy felstrófolta magát, hogy Eslyna perceken belül a földön hempergett miatta: Szerencsére a torkát ért támadás elől ki tudott bújni,és még mielőtt a nőstény a hasát érte volna, fordult egyet, és ő harapta hason, azonban éppen hogy elérte, már el is engedve át bújt alatta,s talpra állt. Felborzolta a bundáját, s fogait kivillantva morgott. Izmait megfeszítette, szemeit összeszűkítette. - Csak ne hogy te távozz cikk-cakkba harapba, Mrs. - morgott,s meg sem várta hogy a nőstény támadjon, nekifutásból a gerincébe harapott,ha nem tért ki. Ha kitért, akkor átugrott felette,és a mancsába mélyesztette a fogait: majd kihúzta alóla,így alá került. Ha a gerincét kapta el, akkor erővel beleharapva a földre kényszerítette, s fölé állva mancsával a hátát kaparta véresre. Eslyna szint úgy állhatatos volt, csupán gyűlölte a farkas társaságot. - Pfhúj. Megint mibe keveredtél, Es! - stófolta magát két harapás között.
|
|
|
A nőstény vérig sértette őt! Vicsorra nyitotta a száját és rögtön támadt is. megmutatja ennek a pimasz kis libának, hogy ő aztán igazán csinos és erős pofi, nem pedig egy senkinek sem kellő, nagyszűjú fruska. Teljesen elborította az ideg és a harag a nőstény iránt pedig nem tervezte, hogy megtépi, de most... Mindent belevetve tépni, karmolni és harapni fogja ahogy csak kitelik tőle, hogy megtanulja tisztelni őt ez a kis buta. A harapását a másik nyakára mérte, ez ellen a másiknak nem lehetett sok esélye kitérni, hiszen közel volt hozzá, de ha megtette, akkor biszont biztosan feldönti, hiszen lesz rá ideje és akkor szépen a hasát fogja támadni...
- Megmutatom neked te ostoba, hogy ki nem kell senkinek.. remélem fél szemmel vagy farok nélkül is csinipofinak fogod magad tartani! - fröcsögött a hangja a méregtől...
|
|
|
Végigfutott rajta a hideg,miközben a nőstényt elemezte. Szemeiben undor bújkált, és miközben visszahúzta a fogait, egyik szemét becsukta, nyelvét kinyújtotta,mintha fújjogna, mellső mancsát pedig felemelte, és mintha csak pacsizni akarna, tappancsát a farkas vállára tette. - Tudsz róla, hogy visszataszító a jellemed? Nem? Részvétem. - nézett rá mindent tudóan, majd felállt,és körbe sétálta, farkát a magasba emelve. Ideje volt,hogy elő vegye a talpra esett énjét, és a félős, gyáva Eslynát megint a sötétségbe taszítsa. Szemeit összeszűkítette, majd kihúzta magát. - Nem tudom mennyire tűnt fel, Mrs. Én vagyok a tökély és minden pasi fejét elcsavarom hölgyike, de nem vagyok egy falka tagja sem. Mellesleg kötve hiszem,hogy ilyen jellemmel megmaradna melletted akár egy pasi is. - kinyújtotta rá a nyelvét,és kacsintott egyet. Ezután tett egy tétova lépést hátra, és ismét leült. Nem akarta fölöslegesen pocsékolni az energiáját, hiszen majdnem biztos volt benne,hogy ezek a szavak után a nőstény neki ugrik majd. De azért, hamár finom, legyen rajta só is. - Lenne mit csiszolni az udvariasságodon, azt meg kell hagyni.
|
|
|
Szórakozottan nézett a npstényre, majd a vicsorát felváltotta egy gúnyos mosoly. Ő aztán nem vette vacogásnak, ő félelemnek vette a másik viselkedését. Körözni kezdett körülötte, majd mordult egyet felé kapva, remélve hogy a másik összerezzen tőle és ő ettől abszolút boldog lehet.
- Szóval messziről... Helyeske vagy... és én nem szeretem a helyes nőstényeket... Olyanok akár a prérifarkasok. El kell őket pusztítani, mertútban vannak. - jegyezte meg inkább magának, mint inkább a nősténynek. - De! - tette hozzá, majd mgállt pontosan előtte. - Egy ilyennel mint te nem kell versenyeznem...- ezzel a mondattal egyetmenben leült és nézte a másikat. Ha az esetleg neki próbálna menni, akkor a nőstény elégedett lenne és megtépázná a drágaság fényes és vizes bundáját, meg ő.... De ez a nőstény nem tűnt vetélytársnak, hiszen egy harsos se jönne össze egy betojival, legalábbis ő így gondolta.
|
|
|
Eslyna már a távolból hallotta a farkas üvöltését,és ez épp elég volt neki,hogy összerezzenjen. Fekete szőre felborzolódott, s végig futott rajta a hideg. Gyűlölte a farkas társaságot, főként azért,mert semmilyen mód nem tudott felengedni a társaságukban, és azért, mert semmilyen jó emlék nem köti magához. Csak a rosszak. A tekintetével végig pásztázta a tájat, egészen addig,míg egy gyorsan futó fekete foltot nem látott meg,amelyik majdnem előtte el is taknyolt, és mérgelődve állt fel. Fajtársa nem habozott, amint észrevette a hívatlan vendéget azonnal vicsorogni kezdett, Eslyna pedig hátrasunyt fülekkel viszonozta a szívélyes üdvözlést. - Öhm.. Izé... Hát.. - nyöszörögte, s egy pillanat alatt talpra szökkent. Hasáról és lábairól csurgott a víz, amely egy két helyen már rá is fagyott. Fogait kivillantva hátrált egy lépést. - A nevem Eslyna. Én... Messziről jöttem. - ennyit volt képes kinyögni, s közben sárga íriszeivel minden mozdulatát leste. Ha támadni akarna, Eslyna biztos volt benne,hogy veszit. A mancsa legalja remegett, de szerencsére a nőstény hiheti vacogásnak, így nem árulja el félelmét. - Talán rossz helyen járok? Betolakodtam valaki területére? - suttogta.
|
|
|
Hogy miért kóborolt erre ilyentájt, mikor ő volt a falka őre? Egyszerű, egy vadat követett egészen idáig. A mancsai már szinte egfagytak a jegyes időben, de nem adta fel, üldözte ameddig csak bírta. Ám ahogy a törvény szól, egy farkas csak ritkán robbanthat ki háborút, vagy ritkán kaphat el egy vadat. A préda elszelet és szegény nőstény egyedül maradt a hidegben, távol a gyülekezőhelytől. Mérgét kimutatva üvöltött fel, majd a macsjaival a jégbe csapott és ugrott is arrébb, hiszen betörte maga alatt.
- Átkozott tél.. - mérgesen kezdett el futni előrefelé, de megcsúszott a jeges talajon és elesett. Mérgelődve kecmergett fel és körbepillantott észrevéve afeketeséget a földön. - Ki vagy? -kérdezte a másikat odakocogve és kimutatva hófehér hegyes fogait.
|
|
|
A hatalmas óceánra meredve, a kőzetek között egy hatalmas fekete folt pihengetett. A tó vize javában be volt fagyva, a nap utolsó sugarai pedig megcsillantak a jég tükrében. Eslyna felsóhajtva, nyakát hattyú alakban behajlítva pihenőzött. Fáradt volt,és messzire kóborolt, a horda azt sem tudta, merre járhat. Magányos volt, ám tudta, előbb utóbb úgyis rátalál csapatára, tehát nem aggódott. A hatalmas test addig tengődött, míg nem a jég megolvadt alatta, és a farkas hamarosan már a vízben feküdt. Eslyna a legkisebb hang, vagy mozgás nélkül tűrte a hideg víz jégcsapként belehasító érzését, amely végigjárta a lábait és a hasát. Mellső mancsait, és fél mellkasát elfedte a víz, amely a pofájáról is csurgott,amely beleesett a vízbe,amikor a jég megolvadt. Nem fázott. A fiatal nőstény hozzászokott a viszontakságokhoz, mióta a medvékkel van. Volt,hogy egész télen a tóban állva vadászott,hogy ellássa magát, tehát egy kis fürdő mit sem árt neki. Füleit előre meresztette, s pofájával beletúrt a vízbe, kisebb hullámokat gyártva, majd az oldalára dőlt, fejét egy sziklának döntve, - Megint itt hagytak.. De gonoszak már.. - sóhajtotta.
|
|
Rayna x Eslyna
* Játék vége |
[11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
