|
Témaindító hozzászólás
|
2015.01.16. 14:18 - |
Rafael x Chu'si
* Játék vége |
[14-1]
| /Chu'si & Rafael kör lezárva/ |
| Nagyot sohajtva zartam le vegul magamban az idiota gonxolat menetemet teljesen. Hulyeseg olyasmin agyalni, ami mar ugy se lesz soha a regi. Kulonben is csak magammal cseszek ki, ha folyton ezen ragodom, szoval jobb lesz igy. Ido kozben felszemmel a mellettem setalo nostenyre lestem, ahogy elneztem o is eppen el van kicsit revedve, ugyhogy inkabb nem zavartam, csak csendesen lepkedtem mellette tovabb. Kicsit nyuzottnak kezdtem erezni magam, de most nem tulajdonitottam neki nagy jelentoseget.-Hm... nem jut eszembe semmi tema, amirol erdemes lehetne beszelgetni, esetleg neked valami?-kerdeztem fele forditva erdeklodo tekintetemet. |
|
Cüncögve, de ugyan akkor szórakozottan csóváltam meg a fejemet Rafael válaszára. Valamennyire igaza volt, sajnos, vagy nem sajnos, hiszen a hímek mostanság igen csak agresszívak és fékezhetetlenek, kiveszett belőlük az a régi jó modor, amit én mondjuk imádok, de ez egy szubjektív vélemény. De a legnagyobb része a szülőkön függ, na meg attól, hogy milyen a másik elő története. Az én testvéreimet megnevelték a szüleim, ameddig tudták. ~ Ha már róluk van szó...vajon hogy vannak? ~ terelődtek el a gondolatai egy pillanatra, de amilyen gyorsan csak tudtam elhessegettem őket, ráérek még rájuk gondolni. Különben is, biztosan jól vannak, kemény fiúk, semmi bajuk nem lehet. hangtalanul lépkedtem a hím mellett, láttam rajta, hogy ő is nagyon el van gondolkozva valamin, így inkább hagytam, hiszen én se szerettem, ha ilyenkor beszéddel vagy egyébbel zavartak. Amúgy sem fog megártani ez a kis csend.
|
|
A nosteny fele billentettwm fejem, mikor hirtelen megjelent mellettem. Mind addig kerdon neztem ra meg meg nem szolalt, majd utana lassan elmosolyodva megcsovaltam a fejem es felnevettem. Reg nem volt ilyen, de ehhez csak ennyit tudtam egyenlore hozza szolni.- Igen az es nem mindig vagyunk tapintatlanok, csak a legtobbunk nem szokott finom noi lelkek dedelgetesehez.-sohajtottam fel. Par eve meg nekem is ment a szeb beszed es a csabitas, de azok az idok elmultak, az erzesek pedig csaladommal egyutt kerultek orok nyugalomra. Tulajdon keppen pillanatok alatt valtozott meg termeszetem akkoriban es azota is ilyen maradt. Nehez volt mar minden egyes lelegzet vetel is, de tovabb kellett lepnem. |
Olyan könnyen elmehettem volna és itt hagyhattam volna Rafaelt, de nem tettem. A szavai mintha ostorként körbe fogták volna a testemet megállítottak és elgondolkoztam. ~ Mindegyik menthető...mindig van egy út. ~ hallottam meg a fejemben apám szavait, majd megfordultam és pár nagyobb szökkenéssel a hím mellett teremtem.
- Ez a makacsság bennetek hímekben - csóváltam meg a fejemet - komolyan ilyen nehéz belátni, hogy néha egy kicsit túlságosan is, hogy is mondjam, tapintatlanok vagytok? - kérdeztem, halkan lépkedve mellette. A hó megropogott a mancsom alatt, de nem zavart, úgyis szerettem ennek a barátságos ropogásnak a hangját. Még mindig jobb volt, mint amikor a lángok a fákat felemésztve feltüzelnek mindent. Igen, a tűznél nincs is rosszabb hang. |
|
Csendesen végig hallgattam, majd eléggé lemondóan felsóhajtva csóváltam meg a fejemet. A másik farkas éppen távozni készült és ahogy láttam nem nagyon értette meg az állás pontomat és azt se, hogy éppen kedves próbáltam lenni.- Inkább én sajnálom...nem megy nekem már egy ideje a kedvesség. Nem akartam rosszat mondani, csak van egy nézőpontom, amit akkor se cáfolnék meg, ha másoknak úgy lenne jó. Sajnos én kíméletlenül őszinte vagyok és ezt tudják be bunkóságnak. Mindegy is bizonyára jobb dolgod is van, mint hogy egy hozzám hasonlóval töltsd az időd.- válaszoltam tisztelet tudóan biccentve, majd én is megindultam az ellenkező irányba. Nem vártam, hogy elnézze a viselkedésem, de jobban éreztem magam attól, hogy kimondhattam az igazságot. Persze nem voltam híve annak, hogy magamról mondjak véleményt, de talán ki tudtam fejezni egyfajta általánosítást. Végül is mindenki másképpen lát így hülyeség lenne kifejteni, hogy ilyen meg olyan vagyok.
|
Kénytelen kelletlen, de felhorkantottam a hím mondatára. Jaj, de aranyos, azt hiszi, hogy a kedvesség gyengeség. Nem az, de azok, akik háborút akarnak mind félnek a kedvességtől. Soha senki nem volt velük, így hát eldurvultak, pedig valóban, egy nagy adagnyi jó viselkedéssel már régen meglehetett volna őket javítani. Milyen kár értük. De én nem fogok elvesztett dologért harcolni. Ami múlt, elmúlt, azok, akik egyedül nőttek fel egyedül is fognak meghalni. Nem kell nekik a társaság, így hát minek is zargatni őket.
- Hmm, ha tudni akarod, nem mindannyiunk ilyen és a helyedben inkább örülnék annak, hogy még nem haltak ki az ép eszűek. - mormogtam a választ egy mosollyal az arcomon. Ennyit az erőlködésemről, hiába akartam, hogy ez a nap tökéletes legyen, úgy látszik hogy a másik mégis képes ezt megcáfolni a maga undorító természetével. De nem is érdekel. Legalább én legyek normális, ha a többi nem. Így hát ezután vissza tértem a rendes hangsúlyomra. - Sajnálom, csak... mindegy is. - legyintettem, majd hátat fordítottam a másiknak és megindultam. - Nem rontom tovább a levegődet, csinálj amit akarsz. - kiabáltam még vissza neki, lehajtott fejjel. |
|
| Csendben figyeltem ahogy a mosomedve vissza megy a nostenyhez,majd integetve tovabb all.Erre csak fura kepet vagva felrebillentett fejjel figyeltem,ameg el nem tunt a szemem elol.Amikor a nosteny megszolalt oda forditottam fele a fejem.Volt egy olyan erzesem,hogy az ellenseges falkabol valo.Nem valaszoltam elsore,csak megindultam fele,majd oda erve hozza csendben korbejartam alaposan vegig merve.Vegul leultem vele szemben.-Az osszes Imperiumos termeszet barat,vagy csak te szalasztod el a konnyen megszerezheto zsakmanyt?-tettem fel kerdesemet valaszra varva-Amugy nem gond,de jobb lesz errol leszokni.Akik gyengeseget mutatnak nem huzzak sokaig.-mormoltam arra pillantva amerre a mosomedve tavozott.Kicsit kesobb ismet Chu'si-ra neztem-Nem bantasbol,de jobb lesz ha nem maradsz ennyire...hmm hogy fogalmazhatnek kevesbe durvan?-kerdeztem magamtol elgondolkodva-Vajszivu...Semmi jot nem eredmenyez.Tapasztalat-sohajtottam fel.Kicsit elgondolkodtam azon amiket mondtam.Ugyan nem terveztem bunko lenni,de lehet meg is az voltam.Nem megy nekem a kedvesseg,akar fel is hagyhatnek az idiota probalkozasaimmal. |
|
Megkönnyebbültem, amikor a másik farkas nem reagált agresszívan a kis mosómedvére, hanem csak megszaglászta azt. Miután Rafaelt megunta vissza battyogott hozzám, majd integetet és odébbállt. Egy pár másodpercig csak pislogtam utána, aztán pedig egy fejrázással észhez térítettem magamat és újra Rafaelt figyeltem.
- Öhhm, elnézést kérek ezért, csak egy kicsit túlságosan is a szívemre veszem az ilyen kis naív teremtménbyeket. - magyaráztam ki magamat és igyekeztem nem olyan bunkó modon viselkedni, mint ahogy ezt Rafael teszi most velem. Emiatt is különböztem a többi farkastól, nem voltam ilyen szeszélyes és illetlen...vagyis igen, de most jó napom volt így nem volt indokom arra, hogy én is ilyen legyek.
|
|
Az idegen hatarozottan nosteny volt.Szamomra ismeretlen nosteny.Nem sok kedvem volt az idegenekhez ma,de hat azzal hogy is szamolhattam volna,hogy egy nap vegre nyugtom lesz.Beretorodoen ultem le a foldre es lusta semmit mondo keppel meredtem az idegen farkasra.-Udv-mondtam oda vetve egy koszonest es meg egy aprot biccentettem is hozzaNem nagyon erdekelt a formalitas-legalabbis ma nem-,ezert addig nem is fordult meg fejemben a bemutatkozas ,ameg omaga nem tette meg-Orvendek engem Rafaelnek hivnak.-valaszoltam turelmes tekintettel.Fulemet kezdtem hegyezni,mikor a nosteny labai kozul elo jott egy kis szoros valami.Hirtelen azt hittem,hogy a kolyke vagy valami,hogy ennyire vedelmezoen lepett fel,de vegul csak egy mosomedve volt az.Kisse furcsalkodva neztem a nostenyre,makd a szoros dogocskere,aki nagy batran megindult felem.Kivancsian lejebb hajtottam a fejem,hogy megszagolhassam.Mosomedve szaga volt,szoval nem kellett attol tartanom,hogy egy kattant szukat sodort elem a sors,aki kenyszeres anyaskodasban szenved es ezert meg a kajat is patyolgatja.
|
Egyik fülemet az idegen fordítva, a másikat pedig a mosómedvére fordítva figyeltem, így úgy nézhettem ki, mint egy tapsifüles, aki attól fél, hogy bármely pillanatban ráugorhat a gonosz róka. Ami azt illeti, én egy tapsifüles voltam, de volt egy dolog, amitől mégis különböztem tőle azon kívül, hogy farkas voltam és nem nyúl. Én nem féltem. Nem léptem fel agresszívan, nem kerestem a bajt, amikor nem volt muszáj, jobban szerettem én a barátságos megbeszéléseket, a harc és a háború csak mindent tönkretesz. Megráztam magamat, ahogy előjöttek a kölyök korom pár képe, de amilyen gyorsan csak tudtam el is felejtettem őket egy szimpla fejrázással.
- Öhhm, üdvözletem. - szólaltam meg nyugodtan, de készülve arra, hogy ugorjak, hogyha muszáj. - A nevem Chu'si. - mutatkoztam be, hiszen lehet ez a farkas ellenség, de akkor is úgy az illedelmes, ha bemutatkozok neki először. Ha harc lesz belőle, hát, van tapasztalatom, ha meg vesztésre állok úgy is kirágom magam valahogyan, hiszen ebben voltam jó. Mire észbe kaptam azonban a mosómedve, amit eddig elpróbáltam elrejtegetni fogta magát és a alattam átsétálva a másik farkas elé járult. Ha agresszívan lépett fel a mosómedve jelenlétére akkor rámorogtam, ha nem, akkor pedig csak aggódva néztem, ahogyan a kis szőrgombóc próbál kapcsolatot részesíteni a számomra idegen farkassal. |
|
A szokotnal talan derusebb kedvel kezdtem neki ennek a napnak.Mivel ejszakas voltam mostanra mar felszabadulhattam es aludhattam is egy keveset.Szuksegem volt a pihenesre,de nem tudtam sokaig aludni,viszont meglepoen kipihentnek ereztem magam,amitol mondhatni jobban alltam az elethez,bar biztos voltam benne,hogy ezt barki es barmi semmi perc alatt porra rombolhatja.Oszinten szolva nem lepett volna meg,ha ilyesmire kerul a sor.Mostanaban elegge balszerencsesnek ereztem magam,de vegulis mindegy.Mivel nem tudtammtetlenul egyhelyben maradni megindultam setalni.Jo forman fel se tunt,hogy kiertem mar reg a falka teruleterol.Ha minden igaz most jarhatok az egyik szabad teruleten.Megallva korbe billantottam ismeros is volt a hely.Crystal down...igen..valoszinuleg eppen ide tevedhettem.Kellemes videk volt igy nem eset nehezemra kicsit megorulni,hogy ide jutottam.Lehunytam a szemem es nagyot szippantottam a levegobol.Eloszor nem tudtam eldonteni mit is erzek,de aztan ra jottem,hogy ez egy masik farkas lesz.Kinyitva a szemem pillantasommal kerestem a masikat,akit nem sokara ki is szurtam.
< |
|
Ma szokatlanul is jól indult a napom, nem volt semmilyen egyéb dolog, ami megzavarhatott volna, így boldogan és derűsen ügettem, jobban mondva edzettem magam, nem volt semmi sem, ami miatt nem tudtam volna a saját magam által nyújtott edzésre koncentrálni. Mosoly ült a pofámon és eldöntöttem, hogy nincs az az isten, se démon, amelyik el tudja ma rontani e csodálatosan fantasztikus hangulatomat. Olyan ritkán lehet boldog a farkas ilyen vészterhes időkben, hát ki is használom ezt. Már éppen tettem volna megtettem volna még egy lépést, amikor valamibe belerúgtam. Nos, az a valami gurult egyet a földön, majd felpattant és morogva elém állt. Pár másodpercig csak pislogni tudtam. aztán lehasaltam és úgy néztem farok csóválva a mosómedvét, aki szintén valamennyire lenyugodott. Fiatal volt még, túlságosan is, azaz naiv volt, könnyen bedőlt az aranyos kis viselkedésemnek, ami nem is baj, nálam nem, de másoknál már igen. A mosómaci érdeklődve két lábra állt, majd az egyik mancsával megnyomta az orromat, ezután pedig megragadta azt és mintha elakarná lopni, elkezdte rángatni. Kuncogni tudtam a jeleneten, egészen addig, ameddig meg nem éreztem egy másik farkas szagát. Felpattantam és a mellső mancsommal óvatosan magam mögé tuszkoltam a macikát majd készen állva vártam, hogy megjelenjen a másik ordas.
|
|
Rafael x Chu'si
* Játék vége |
[14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
