|
Témaindító hozzászólás
|
2015.02.05. 02:38 - |
Thelion x Ariana
* Játék vége |
[10-1]
|
- Csak így szoktuk ... ketten. - jött zavarba. Hova vezényelje az alfát? Közben kerültek, hogy a zsákmány háta mögé jussanak. A szél nem árulkodott róluk.
- Gyere utánam! - mondta végül magabiztosan.
A nyúl gyanútlanul eszegetett a zsenge fűből, nem törődött a hollóval. Hamarosan nagyot nyekkent, ahogy a termetes nőstény farkas rátámadt. Próbált menekülni, kisurrant a farkas hasa alól, de erős állkapocs ragadta gerincen. Ariana nem hagyta menekülni a zsákmányát és nyomban végzett vele. Megrázta a kimúlt nyulat, majd ledobta a földre. A holló leereszkedett és landolt Ariana farán. Kicsit megbillent tőle a nőstény, de szilárdan állt a négy lábán. Várakozásteljesen nézett az alfára, hogy mit szól a dologhoz. Ugyanez látszott a madár tekintetén is, de ő óvatos is volt. Nem bízott a farkasokban, leszámítva ezt az egyet, akinek a hátán ücsörgött.
|
|
|
Thelion felkacagott, persze, csak a helyzethez mérten. Lábaival apró köröket írt le a porban,miközben fülelt. Egy pillanat alatt éles hangra lett figyelmes,és mire észbe kapott, a madár megtalálta a kiszemelt áldozatot. Egész ügyes volt,és nagy segítség. Nem akarta elszalasztani a prédát,amit a holló megtalált nekik. Bólintott, és hagyta, hogy Ariana vezesse a vadászatot, ő pedig hátravonult, és csendben követte a nőstényt. - Te adod a parancsot. Úgy csinálom,ahogy te szoktad. - Az öreg alfának megfelelő lehetőség volt, hogy kicsit jobban megismerje a nőstényt, na meg nem tagadta, kíváncsi is volt a vadászat élményére egy holló segítségével. A fehér farkas örült annak,hogy találkozott Arianával. Hatalmas segítség, ő is és a barátja is a falkája számára. Elmosolyodott,és várt. Kivárt a parancsra.
|
|
|
A korai órákban fogott nyúl még mindig elégedetten terpesztett a hasában. De miért is hagyna ki még egy lehetőséget az evésre?
- Foghatunk valamit. Megmutathatom, hogy szoktunk Hollóval. - pillantott a felettük köröző madárra.
Követte Theliont, mert a hím szagott fogott. Ráér a bemutató utána is. A holló alacsonyabbra ereszkedett, széles szárnyait széttárva feküdt fel a szélre. Lehagyta a farkasokat, majd a távolban magasan körözött és élénk hangon hívogatta Arianát.
- Ott lesz a nyuszink. - csillant fel a szeme. Lelkes volt, igazán élt és valódi izgatottság ült ki a pofájára és egész teste járta ezt a táncot. Hangtalan volt és villámgyors.
- Ilyenkor szoktam úgy megközelíteni, akár megkerülni, hogy ne érezzen meg. És aztán ... - összecsattintotta a fogait. Néha a holló is besegített, alacsonyan repült és lábaival nagyot taszított a menekülő prédán Ariával összhangban mozogva.
Nem indult neki, magára parancsolt és az alfára nézett, hogy mit szól a dolgokhoz.
|
|
|
A hímnek azonnal leesett,hogy nem fogadja jól a fizikai érintést. Egy kissé visszahúzódótt, és úgy döntött,nem próbálkozik több ilyesfajta magközelítéssel. Végtére is,nem tudja miét ilyen, de nem is akarja felzaklatni a kérdéseivel. Majd ő el mondja, ha el akarja. Ha nem, akkor pedig az ő javát szolgálja, hogy tiszta lappal induljon. Felcsapta a fejét, füleit előre meresztette, s körül szimatolt, hátha érez valami zsákmányt a közelben. - Éhes vagyok. Mondd csak,te nem? - félig mosolyogva nézett a nőstényre, miközben a szagok alapján próbált tájékozódni. Rosewoodban nem voltak szarvasok,de annál inkább tele volt a terület mezei nyullakkal. Miközben óvatosan talpra szökkent, az orrát a földre téve követni kezdte a szagnyomot. Még nem volt régi, talán pár órás lehet. Ügetésben előre lendült, de azért a válla fölött hátra nézett, követi- e újdonsült társa. Nem lenne szerencsés,ha most szakadnának szét. Főleg,hogy még nem ismermi a falka járását, kevesen hinnék el hogy Thelion hozta magával, éppen ezért, mindenképp úgy tervezte hogy egyenlőre Ariana mellette maradjon. Persze, ezt még nem közölte vele,de kitudja, talán még tetszeni is fog neki. Ha pedig nem, nos, arra esetre kell egy b terv. Felsóhajtott.
|
|
|
Az első bökést eltűrte, ha kelletlenül is. A másodiknál viszont megütközve nézett a másikra. Láthatóan nem igazán érintkezett más farkasokkal fizikailag. Legalábbis finoman nem, mert a harci tapasztalatát a lábait díszítő hegek elárulják.
- Akkor harcos. - vágta rá hirtelen. Ez egy magas rang és ugyan sok verekedéssel jár ... de a pokolba is, hát nem jól csinálja? Lauriel vadászni fog rá, tehát még hasznára is lesz az edzés. A múlt démonaival pedig meg tud birkózni - legalábbis reméli. Nincs itt egy Grey, aki a rokona lenne és egymás mellé kényszerítenék őket egy vérfertőző kapcsolatra. Tulajdonképpen önként jelentkezik katonának ehhez a falkához ... Viszont a ranggal tisztelet is jár és jó falatok. Ez tetszett neki.
Észrevette, hogy Thelion is erre a rangra gondolt. Apró mosolyra húzta ajkait és könnyed pillantást vetett rá. ~ Otthon. Valóban az lesz? Majd kiderül. Én nem félek. ~
|
|
|
Az öreg elmosolyodott, s gyengéden megbökte az orrával. Nem akart semmit sem rákényszeríteni,az a legjobb, ha a saját tempójában dolgozza fel a történteket. Szemeivel a tájat kémlelte, miközben hagyta,hogy a szél belekapjon a bundájába. A Kérdésre azonban a nőstény felé fordult,és kissé megilletődve nézett rá. - Öhm.. Hát igazából ezen sose gondolkodtam. - felnevetett,majd ismét maga elé meredt. - Azt szeretném,ha te választanál maradnak rangot. Te tudod,miben vagy a legjobb, és hogy mit szeretsz csinálni. - bátorítóan ismét megbökte, bár - nagyon remélte - hogy nem veszi tolakodásnak. Végül is Thelion mindenkivel közvetlen, barátkozó jellem, kivéve persze ha a farkas neki akar esni. - A Harcosoknak sem feltétlen a betolakodó széttépése a lényeg. Mi is betolakodtunk ide, szép szóval is meg lehet győzni őket,hogy elmenjenek. De a falkáig sosem engedhetjük őket. Ezt mindenképp jegyezd meg. - halkan, szinte suttogta a szavakat. De minek is beszélt volna hangosan, amikor cak ketten ültek,és biztos volt benne hogy Ariana érti,amit ezzel mondani akar.. Azt,hogy örülne ha elfogadná a harcos rangot. A fehér hím nyugodtan megrázta a fejét,és felsóhajtott. - Már megint a föld minden irányába szóródtak szét.. Végül is miért tudnám egyszer egy helyre hívni őket? Lehetetlenek. - kacagott.
|
|
|
- Kedves tőle. - sziszegte maga elé. Vak volt, azt hitte, hogy végre otthonra talált. Hát ... tévedett. Túl régóta vágyott már a nyugalomra és ezért illúzióban nyugtatta magát. Elkerülték a figyelmét az apró vagy épp nem is olyan kicsi jelek. De tényleg bízhat ebben a farkasban? Nem volt benne egészen biztos, de jobb ötlete nem volt.
- Nem vagyok egyszerű eset. De bajkeverő sem. - felelt Ariana bezárkóva a képletes kagylóhéjába. Thelionnak sem szándékozott kifejteni, hogy miken ment keresztül. Szőre nem csak szép, de a hegeket is tökéletesen takarja. Az látja csak meg, aki az orrával beletúr a bundájába. De az ilyen durva és tolakodó mozdulatok elől ki szokott térni a gyengédség pedig távol áll tőle. Tehát ex falkája mit sem sejt nehéz sorsáról. A lábain levő hegek alátámasztják a meséjét, hogy vándorlása során szerezte, amikor megtámadták és megvédte magát.
Itt még ezt sem kellett előadnia.
- Rosewood tetszik. - körbenézett és hagyta, hogy egy gyenge mosoly felderítse a pofiját. Nem volt felhőtlen az öröme. Nem tudta, hogy vajon Thelion ékes szavai tényleg az igazat fedik-e vagy csak a mézesmadzagot húzta előtte.
- Köszönöm a bizalmat. Elvégre ... idegen vagyok számodra és mégis idehoztál. - lejjebb hajtotta a fejét, de nem borult térdre. De azt jelezte, hogy elismeri új vezetőjének a fehér hímet.
- Mi lesz a feladatom? Tudok vadászni ... harcolni is, ha muszáj. De nem szívesen bántom a betolakodókat sem. Mint észrevehetted ... de nem sétálok el az első szimpatikus idegennel. - elhúzta a száját ezen a ponton - Leszámítva az ilyen eseteket, amikor a saját magas rangú falkatársam készül megfojtani a semmiért. - séta tempóra lassított és végül megállt. Léptei mindvégig hangtalanok voltak, mint valami szellemé. Vándorlása során szokott rá a folyamatos láthatatlanságra. Azóta sem vetkőzte le ezt a tulajdonságát. Theliont tanulmányozta és még mindig vívódott, hogy bízzon-e benne. Túlságosan is megnyerő volt a modora és minden túl szép volt, hogy igaz legyen.
Ariana olyan volt, mint a másik falka csapatában. Visszahúzódó, mégis hűvösen magabiztos. Hangja alig-alig tükrözött valamennyi érzelmet, de halványan kivehető volt a hála. Túlzásba persze nem vitte. Bizalmatlan volt az új helyzettel, de látszott rajta, hogy hajlandó vele megbékélni idővel. Hogy mennyire oldódik fel, az egy remek kérdés. Elfojtotta a hála nagy részét. Korai lenne örülnie, nem ismeri az új falkáját.
|
|
|
Thelion nem futott gyorsan, nem érezte fontosnak, hiszen ahogy érezte, a béta nem követi őket. Minden esetre, Ariana jó gyors tempót diktált. Amint átért Rosewood határán, ügestébe váltott,és mélyen a levegőbe szagolt. Nem volt senki a környéken. Közelebb sétált a nőstényhez, s csendesen,de barátságosan rámosolygott. - Hihetetlen, de nem vagyunk ám olyan gonoszak mint hiszed. Igen, pályázunk a két falka helyére, de azért,mert lehetetlen velük barátságban élni. - felelte határozottan,majd felsóhajtott. - Laeriel,az Imperium bétája a második farkasnak esik neki a saját falkáján belül. Legutóbb a másik vadásszal tete ugyan ezt,csak rá rá akarta kényszeríteni hogy megölje a behatolót. Ezért mondtam, hogy nem becsülnek meg. Laeriel kész lett volna belökni téged maga elé,hogy mentse a bőrét. - felmordult,amikor az alattomos senkiházira gondolt. - Nekik csak katona kell. Nem számít hányan pusztulnak el, és nem érdekli őket jól érzik-e magukat a tagok. - felelte nyugodtan,majd leült. - A Varjút azért tudtam, mert amióta kiléptem elétek, ott ült az ágon és folyamatosan, minden rezzenésedre reagált,főleg akkor,amikor félig meddig belekeveredtél a harcba. - Ismét elmosolyodott,majd körül tekintett a helyen. - Erre felé, Night Raidnél főként barátságos egyedek vannak,de mind megfogják érteni,ha nem lesz kedved beszélgetni. Megbízhatóak,én az életemet is rájuk bíznám. Hidd el, a későbbiekben te is be tudsz majd illeszkedni közéjük,legalább is, nagyon bízom benne. Rémesen sajnálom,hogy a közbelépésem miatt szakadtál ki a falkától,akik befogadtak. - mondta őszintén, majd felállt,és körbe sétálta a nőstényt,majd mellé ült, egy irányba vele. - Remélem, Rosewood tetszeni fog, és a falka is. - kacsintott rá.
|
|
|
Ariana gyorsan haladt, nagy szökkenésekkel és háta mögött hallotta a közeledő Theliont is. Egyelőre nem lassított, de ahogy érezte a falka területének határát, megtette. Ahogy átlépte a bűvös vonalat, ügetésre fogta vissza a tempót. A holló előrébb repült és nagy íveket írt le a levegőben. Szűk körben ellenőrizte a helyet és barátkozott a leendő otthonukkal. ~ Már ha nem kell innen is továbbállnunk. ~ gondolta.
Bevárta a fehér hímet és az ő sebességéhez igazodott.
- Komolyan gondoltad, amit mondtál? De honnan tudtad? Hogy nem becsülnek igazán vagy azt, hogy a holló az ágon a barátom? - ráncolta a homlokát.
|
|
Thelion x Ariana
* Játék vége |
[10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
