|
Témaindító hozzászólás
|
2015.02.11. 19:14 - |
Sherlock x Inali
* Játék vége |
[9-1]
Gúnyosan felkacagtam, amikor a nőstény hátat fordított nekem és elakart menni. Hát ilyen gyenge lenne szegény? Azt eddig is láttam rajta, hogy élet képtelen, de ahogyan látom még ép érveket sem tud felmondani és ezért most menekül a viszály előle. Gyáva és könnyen megölhető, egy gyenge láncszem. Azt hiszi, hogy a szavai érnek bármit is egy olyan tapasztalt valaki ellen, mint én? Hát én mindjárt kiköpöm a tüdőm a röhögéstől, még ha ezt csak magamban csinálom és kint nem mutatom.
- Menj csak gyávaság, legalább jól teszed, hogy nem veled, hanem mással tépeted szét magadat. Sok sikert! - kiabáltam utána, de most már végleg kiszakadt belőlem a gúnyos nevetés. Nem érdekelt, hogy megsértem-e esetleg, miért is érdekelne. Nem ismertem, egy senki volt. Bilbo árulása után már nem érdekelt a többi farkas érzelme és ez végül jó is lett. Megtanultam keménynek lenni és kegyetlennek anélkül, hogy bepiszkolnám a mancsaimat. - Fuss csak, csak nehogy elfúljon végül a szél! - kiabáltam még utoljára utána, majd mosolyogva letettem a fejem a két mellső mancsom közé. ~ Végre, egy kis nyugalom. Ez kell nekem. ~ Jól esik majd egy kis pihenés, ennyi "izgalom" után. |
|
| Legszivesebben szejjel teptem volna ezt az ontelt himet, de meg ha kobor is, akkor se tehetten, hiszen hadvezer vagyok, raadasul jol ismernek mar a tobbiek engem, ha rajonnek, hogy megint eluralkodott rajtam a voroskodfelleg, akkor aztan bajban leszek. Az alfa nem nagyon turi a felesleges eroszakot, ahogyan a ftobbiek nagy resze sem. Kenytelen voltam tehat lenyugodni, ami igencsak nehezemre esett. Vegul ugy dontottem, hogy en kerulok ki ebbol gyoztesen, meg ha bele doglok is, hogy ez nem oleli magaba a harc fogalmat is.- Pff... szanalom, hogy egyesek mekkora tahokka kepesek cseperedni. Jobban meg kellett volna nevelniuk a szuleidnek kobor dog.- nevettem fel felsobrenduen, majd mergesen suhintva egyet farkammal elfordultam es megindultam vissza fele, igaz kozben magamban szepen lassan szamolgattam, nehogy ismet olyat tegyek, ami az en fejemre hozza a bajokat. Vegulis eddig fogcsikorgatas nelkul ment, talan ezek utan se lesz tul nagy baj. Legalabbis en ebben biztam. |
Felnevettem, amikor az a szerencsétlen nőstény megpróbált ellenségesen viselkedni. Már megint ez a naivság. Én az ő helyében nem vívnák ki egy olyat, aki nagyobb nála és idősebb. Már pedig le rí róla, hogy még fiatal és naiv, tapasztalatlan. ~ Ha nem javít magán, akkor ez lesz a veszte. ~ csóváltam meg a fejemet, majd leültem arra a helyre, amit éppen az előbb koboztam el tőle.
- Megtennéd, hogy lenyugodsz drága. Megpróbálom neked szépen elmagyarázni ezt az egészet. Ez az én saját magam által megjelölt aprócska kis terület. Nem az én hibám, hogy nem tudod használni az orrodat. Másodszor én a helyedben megfontolnám hogy kinek harapok a hátába és kinek nem. Aranyos, hogy megpróbáltál komolyabb sebzést okozni, de amint láthatod, a bundám nagy része ellenállt még a TE fogaidnak is. Ne hidd azt hogy nálad nagyobbakat nem gyűrtem már le. Szóval nyugodtan lenyugodhatsz. - morogtam. Semmi kedvem nem volt ehhez a naiv és idióta nőstényhez. Olyan volt, mint a többi, azt hitte, hogy ahová csak mennem mindenki a mancsuk elé esik. Milyen kár, hogy velem ez nem így van. Majd megtanulja hogy engem nem tud bántani a kis gyengécske erejével. Lehet hogy falkás és többet eszik, de az idő és a tapasztalat kiegyenlíti ezt. Arról nem is beszélve, hogy ugye hím vagyok. De mégis van bennem gerinc, így nem haraptam vissza. |
|
|
Csak úgy sütött a másik farkasból a felsőbrendűség érzet, pedig hatalmasat tévedett a szegény jószág, ha azt gondolja, hogy kicsivel is többet ér mint én, akkor azt nagyon, de nagyon benézte. Az ilyeneket csak szánni tudom, viszont felidegesített az, hogy lekezelően bánt velem. Ezt senki nem teheti meg bűntetlenül.-Te meg megtennéd, hogy befogod a pofikád, ha senki se kérdezett?-mordultam rá ellenségesen megvillanó szemekkel-Még is mit képzelsz magadról te bolha telep?-hördültem fel, mikor arréb tól. Ekkor borította el az agyamat a vörös köd és amit leheveredet békésen, az Én helyemre, nem sajnálva semmit haraptam a hátába és rántottam el onnan.-Az az én helyem te pofátlan disznó-hörögtem hangosan vigyorogva. Fogaim között érezhetően az idegen vére csordogált, ami csak növelte vérszomjamat. Igazából mióta a falkámhoz kerültem sokkal kezesebb voltam, de néha teljesen belevesztem a dühbe és tomboltam. Tudtam, hogy egyesek tartanak tőlem, még mások nem találnak falkába valónak, de ze igazán sose érdekelt. Ezert sose haraptam, de amit ez a tag művel olyan dolog volt, amitől egyből kiharaptam volna a torkát. Még is hogy van pofája ehhez? |
|
Felhorkantottam, amikor a másik egyből morogva állt fel, mint valami veszett dög. azt hiszi, hogy egy másik farkas nem fog rátámadni, hogyha morog? Mennyire kis naiv. Egy másik egyed már rég széttépte volna a szerencsétlen bundáját, fölösleges ez a védekező körítés. Pillanatok alatt végigmértem a másikat, majd ezután szólaltam meg csak újra. Nem akartam nagyon sokáig ezzel az egyeddel eltölteni az időmet, egyértelmű volt hogy az én intellektusomat úgy se értené meg, szóval örültem volna annak, hogyha minél hamarabb és gyorsabban elmegy.
- Megtennéd, hogy abba hagyod ezt az idétlen cirkuszt? - mormogtam neki, majd közelebb lépve hozzá a mancsommal arrébb lökdöstem a másikat, hiszen az én helyemen volt, persze a morgás meg ezek miatt nem mozdult el a kis naiv. - Miután már kellően eltuszkoltam onnan leheveredtem a helyemre és nyugodtan kifújtam a levegőt. |
| Kisse elbobiskoltam ido kozben, ami velem csak nagyon ritkan szokott elofordulni, de most meg is megtortent. Nem is hallottam meg az idegen lepteim, amik mar elve elegge halkak voltak. Sajnos, ha nem vagyok elegge eber, akkor hajlamos vagyok nem eszrevenni masokat, ami ugye nem tul jo, hiszen ez a sebezhetosegeim egyike, mar pedig nem jo dolog az ilyen gyenge pont, mivel siman ram tamadhatnak, vagy barmi hasonlo. Egyenlore meg nem jartam igy, de nem volt lehetetlen, hogy egy ilyen idoszakban eloforduljon. Tobbet kene pihennem, de en is felelek a falkaert, marpedig eppen ezert nem engedhetem meg magamnak azt a fajta luxust, hogy kedvemre henyelek, csak hogy nekem jo legyen. A masik farkas torokkoszorulese ugy hasitott bele a csendbe, hogy meg az en eltompult hallasomat is sertette. Felmordulva azonnal felelenkultem es talpra ugrottam, egyenesen szembe nezve az idegennel. Teljesen tamadasra kesszen alltam, mikozben felmertem az elottem allo himet. Idegen volt annyi biztos es a kornyeken se lattam meg. Viszont, ha bantani akarna, vagy barmi mas arto szandeka lenne, nyilvan nem adta volna tudtomra, hogy itt van. Persze ha csak nem valami szadista alkat. Gyanakodva kicsit engedtem magamon, de bizalomnak egy hajszalnyi jelet se adtam. |
Mogorván ültem és néztem azt az istenverte gombát. Lassan már három órája ülök itt és nézem, de még mindig nem tudok rájönni arra, hogy ez most növény vagy állat. Igen, üdv az életemben. A legtöbb farkast az foglalkoztatja, hogy mit egyenek, hogyan kerüljék el a másikat (na jó, ez engem is szokott foglalkoztatni), de az idejük nagy részét csak ilyenekkel töltik és hát,, hülyék maradnak. Olyan könnyű megfigyelni az élőlényeket és így tanulni, de nem , ezek nem néznek le sehova sem, csak a saját maguk "szépségét" látják. Chh, idióták. Végül úgy döntöttem, hogy mára már elég lesz a gombából és inkább elindultam hazafelé. Jobban mondva a jelenlegi rejtekhelyemhez. Ez volt az egyetlen hátránya annak, hogy nem voltam falkás, de ez egy nagyon könnyen legyőzhető dolog volt, így semmi problémám nem volt. Jó nekem az egyedüli élet, nem kell nekem az, hogy egy magát okosnak hívő farkas ugráltasson jobbra-balra. ~ Nem, nem, Sherlocknak senki sem parancsol. ~ csóváltam meg a fejem, majd lefékeztem, amikor megláttam, hogy valaki szépen az utamban volt. Háttal volt nekem, az is kérdéses volt, hogy egyáltalán észrevett-e, de mivel én mindig is a ne tépjük szét egymást élet híve volt, így nem támadtam le szerencsétlent.
- Khhmm... - köszörültem meg a torkomat olyan hangosan, hogy azt meg is hallja a másik. |
| Mivel meg korai volt a felugyeles, ezert egy ideje barangoltam celtalanul, remelve akad valami, amivel kelloen eluthetem a maradek idomet. Eloszor csak a falka teruleteit jartam, vegul pedig ki tevedve a szabad teruleteknel olalkodta a leheto legkevesebb feltunest keltve. Volt par farkas, akiket lattam jarkalasom soran, de oket messze elkerultem. Nem volt kedvem idegen tarsasaghoz, viszont meg mindig szerettem volna, ha erkezik valami, vagy valaki akivel szorakozhatok. Persze ez elegge lehetetlen, ha nagy ivben kerulok mindenkit, de mindegy is. Ertelem szeruen, ha nem muszaj nem futok ossze inkabb senki idegennel, de ha mar bekovetkezik allok elebe. Nagyot sohajtva vegul megadoan alltam meg Tarpit kozepen, majd kenyeskedve nyujtottam ki izmaimat. Ugy dontottem itt lepihenek, aztan inkabb vissza indulok. Szepen le is telepedtem es ugy pasztaztam tekintetemmel a tajat. |
Sherlock x Inali
* Játék vége |
[9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
