|
Témaindító hozzászólás
|
2015.03.22. 14:12 - |
Darcia x Faline
* Játék Vége |
[3-1]
|
Fejcsóválva néztem végig egy sziklán állva, ahogyan a falka tagja, Darcia előszőr bolyong, mintha teljesen be lenne csavarodva aztán megfeszült testtel vesz észre egy csordát, majd elrugaszkodik és leteperi az egyik szarvast. Mennie kellett volna segíteni neki, de nem gondolta, hogy ez a vérszomjas hím ne bírna el a szarvassal. A másik pedig, hogy ő egyáltalán nem jó vadász. Végül végignézte a szarvas haláltusáját és elindult a hím felé. - Nocsak...nocsak. Káprázik tán a szemem vagy tényleg te vagy az Darcia? - fejcsóválva ültem le vele szembe. Tudom hogy vele érdemes vigyázni, sőt a falka összes hímjénél mintha kattanna valami néha, ugyanakkor nem találkoztam még ilyen bátor farkasokkal. - Baj van? - kérdezem zavarodottságát látva. Pusztán kedvességből kérdezem, nem akarok tolakodónak tűnni. Még azért féltem az életemet. Nem szeretnék fiatalon kimúlni mert felhúztam a falkánk harcosát. Megnyaltam a pofámat, elég ízletesnek tűnik ez a hatalmas szarvas. Minden idegszálammal a hímre koncentráltam, hogy menekülőre tudjam fogni a dolgot ha az kell. Azonban reméltem hogy erre nem kerül majd sor. Rengetegen inkáb elkerülik ezt a példányt, már alapból a vészjósló szemei miatt, másrészt mindenki tudja róla, hogy kiszámíthatatlan. De mit tehetnék, még a végén valami hülyeséget csinál. |
|
Tekintete végigpásztázta a helyet, habár ne tudta miért is tévedt ide. Gyilkolni? Ölni? Harcot keresni? Nem... Lokit kereste, a hímet aki képes volt megállítani benne azt, amit lassan elnyomta őt, megőrjítette. Mintha valaki beszélt volna hozzá, mintha egy másik személy is lett volna odabent, aki vért, gyilkolást és őrjöngést akart. Újra küzdenie kellett azért, hogy ép maradjon az esze, hogy ne uralkodjon el rajta ez az érzés. Gyűlölettel gondolt a világra, a vörös köd szinte elborította majdnem a fejét, de ő ellenállt neki. Nem! Míg nem találja meg őt, addig képes kell legyen leküdzenie ezt. Mély lélegzetet vett, próbálta összeszedni saját gondolatainak apró szikráit. Mit is akart itt, míg nem kezdett el becsavarodni? Vadászni, élelmet akart. Éhes volt... Nekiindult hát, kereste a prédát, aki mára talán a vacsorája vagy az ebédje is lehet. Nem kellett sokat várnia, egy átvonuló csapatot vett észre, akik errefelé tartottak. Ostobák... A hím minden egyes izomszála megfeszült, lelapulva a földre várt, hogy kitörhessen és végre az őrületének is egy kis elégtételt adhasson majd. Ha vér van, akkor egy kicsit lenyugszik a benne lévő kavargó űr is. Amint úgy érezte, hogy nincs miért tovább várnie, elrugaszkodva vetődött az agancsos nyakára. A legnagyobb volt, de imádta a küzdelmet. Ezek a lények nem olyanok mint a nyuszik. Harcolnak az életbenmaradásukért. próbálják ledobni őt. A nagy közdelemben felbordultak, a szarvas ráesett a hímre, ám ahogy prbált felpattanni, az a nyakába mélyesztette újra a fogait s most elétre amit akart. A másik légcsővébe mélysztette a fogait, majd mikor érezte hogy átszakította azt elengedte. A Szarvas még élt, de nem sokáig. A haláltusája most kezdődött el... |
Darcia x Faline
* Játék Vége |
[3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
