|
Témaindító hozzászólás
|
2015.04.23. 11:35 - |
Ruka x Kyle
*nyitott játék |
[16-1]
|
Értem - mondtam, miközben figyelmesen hallgattam a szuka mondandóját. Majd miután befejezte, válaszoltam: - De, persze.. gondolkodtam, csak nem is tudom hogyan kezdjek hozzá. Nem ismerek a völgyben egy farkast sem, rajtad kívül. Ez még változhat persze, de nem tudom hol látnának szívesebben. Valószínűleg sehol. Még omegának is csapnivaló lennék. - tettem hozzá, egy kis "keserű a szőlő" mosollyal. Míg beszélgettünk megéreztem az őzek szagát. Valószínűleg nem régen járhattak itt, mert erős volt a szag. Tovább szaglászva, kiderült nagy bizonyossággal, hogy egy suta volt a gidájával. Odafordultam Ruka felé, és odavillantottam egy ravasz mosolyt. Tudtam, hogy ő is érzi. - Szerintem nincsenek messze. Mit gondolsz? Elbírunk velük? - kérdeztem, de a válasz egyértelmű volt. Csak csendesnek kellett lennünk.
|
|
| -Nem egeszen, mert igazabol mi folyamatosan kicsit beavatkozunk, hogy azert meg se ulepedjenek le a dolgok. A vezerunk szeretne maganak ezt a volgyet, igy muszaj folyton szitani a tuzet, mert ha el alszik nem biztos, hogy ujra fel fog langolni. A ketto falka tud a mesterkedeseinkrol, de igy se foglalkoznak a dolgokkal, inkabb tovabb hagyjak es cincaljak egymast, amit nem is ertek teljesen, de persze ok tudjak.-valaszoltam szorakozottan, mikozben igyekeztem tartani vele a twmpot. Izgatottan csovaltan a farkam es mentem mellette.-Mellesleg te nem gondolkodtal azon, hogy csatlakozol egy falkahoz? Ja es nem gond, megertem. Nyugodtan kerdezz csak en legjobb tudasom szerint valaszolok is. |
|
Hallgattam a nőstényt, ahogy meséli a völgybeli csatározásokat. Lehet, ha ismerném a másik két "nagy hatalmat", akkor szórakoztatna a dolog, de egyelőre csak azt értettem, hogy a Night Raid néven emlegetett falkának nem tiszták a szándékai. Mindenesetre kezdte felkelteni az érdeklődésemet. Végülis nem rossz, ha tudom, merre járok, és kikbe botlok bele. Mindenesetre nagy löketet adott, hogy volt kedve velem tartani. Elindultunk és út közben még kérdezősködtem, remélve, hogy nem haragszik meg érte: - És akkor most... - gondolkodtam el- ...van 2 nagy falka, akik egymásra acsarkodnak, és a te falkád pedig arra vár, hogy mikor feszül pattanásig a húr, hogy összeugrasszák őket? ... és ők ezt nem látják, hogy ti ügyködtök a háttérben? Mert ha ennyire vakok, akkor tényleg mókás a helyzet. - kezdtem magamban keresgetni az indítékokat, a miérteket. - ..de ne haragudj, hogy sokat kérdezek, csak próbálom összerakni, hogy hova is csöppentem. - fordultam felé, mosolyogva. Majd visszatapasztottam orrom a földre és igyekeztem megtalálni a régen látni/érezni vélt nyomokat az avarban.
|
|
| Bolintottam es ovatosan elmosolyodtam.Lassan nyujtoztam egy nagyot.-Igen, igaz. Mar jo ideje haborus hangulat uralkodik, mondjuk egyik fel se kezdemenyezett meg, de a falkam igyekszik ezen valtoztatni.-mormoltam szorakozottan. Ugyse volt erre ismeros, szoval miert is ne fedhettem volna fel azt, hogy melyik falkahoz tartozom.-Jobban meggondolva a Nightraid generalta ezt eleve. Elegge vicces figyelni, ahogy a sok bolond egymas nyakanak esik, mikozben az egesz elkerulheto lenne.-magyaraztam. Lehet kicsit gonoszan hangzott, de eny tenyleg igy voltam vele. -Na ez egy jo otlet es buta kerdes.-vigyorodtam el felpattanva valamivel.tobb lelkesedest mutatva. |
|
-Ezen neaggódj, csak vicceltem. - próbáltam mosolyogni. Igazán nehezen oldódott fel. Nyúzott volt még mindig, és zavarban volt, ahogy láttam rajta. De próbáltam tovább vinni a beszélgetést, hátha szerzek neki is egy jó napot. - Nem sokat hallottam a környékbeli falkákról, csak hogy nem valami békés környék. Ez igaz? - kérdeztem érdeklődve, közben pedig azon törtem az agyam, hogyan is vidítsam fel. Talán már biztos éhes. Átfutott az agyamon, hogy a közelben fogtam én is magamnak fácánt, de őzeket is láttam errefele. Egyet megpróbálhatnék neki megfogni. Vagy talán együtt. - És ha gondolod, míg válaszolsz elkísérhetnél az erdő széléhez. Mielőtt találkoztunk, találtam őz nyomokat arrafelé, és szagot is hagytak maguk után rendesen. Én éhes vagyok... hát te?
|
|
| -Ennyi miatt meg en se haragszom meg.-valaszoltam baatsagosan. Egyre jobban kezdtem felengedni a tarsasagaban, de az is lehet, hogy csak a faradtsag tette ezt velem. Mindegy is, most mar elbeszelgetek vele, ha o is ugy akarja.-Mellesleg az en falkam elegge..hm... szabad szellem, szoval mi se vagyunk annyira tarsasagiak. En pl csak ritkan furok ossze falkatarssal, szoval nem mondhatnam, hogy hozza lennek szokva masokhoz.-feleltem nagy sohajjal. Mikor a korgast emlitette zavarba is jottem, de el is szegyeltem magam.-Uhm.. nos igen.-motyogtam a foldet bamulva. Fel pillantottam a madarakra, majd vissza a foldre.-Engem nem zavarnak, na meg amugy se birom valami jol a magas helyeket.-huztam el a szamat kelletlenul. Nem szerettem bevallani az ilyen gyengesegeimet, de hat ez van. |
|
-Tényleg ne haragudj, azaz igazság, hogy nem szoktam hozzá, hogy társaságom van. - bár látszott a kinézetén, meg azon, hogy sovány - szerintem sokáig egyedül kóborolt -, hogy nem éppen alfa, de én először vándorfarkasnak néztem. Lehet nem olyan nagy dolog ez, de én még nem nagyon voltam tagja egyetlen falkának se, csak kölyök koromban. Hajlandó lettem volna omegaként csatlakozni bárhova, ha ez azzal járna együtt, hogy nem egyedül élek. Drága testvéremtől, Damon-től eltekintve én igenis úgy gondolom, hogy nem éri meg minden áron a büszkeség útjára lépni. Visszatérve a jelenhez - mert kicsit elkalandoztak a gondolataim - elmosolyodtam, hogy hátha ezzel lelket önthetek a szukába. Bár eddig se beszéltem közönbösen, de most igyekeztem kedvesen megszólítani: - Értékelendő, hogy erre is gondoltál. Annak ellenére, hogy valószínűleg tudtad, hogy ez azzal jár, hogy úgy fog korogni a hasad, mint most. - vigyorodtam el. - Mennyivel könyebb dolgunk lenne, ha tudnánk repülni. Mindjárt befognám ennek a sok, idegesítő madárnak a csőrét. - néztem fel a lombok közé, és megnyaltam a szám szélét.
|
|
| Erdeklodve figyeltem a himet. Egesz fiatalnak neztem, de nem voltam biztos magamban. Altalaban mindig, mindenhol en voltam a legfiatalabb.-Nem gond, megszoktam mar, hogy velem nem udvariaskodnak. Igazabol az lenne a fura, ha maskeppen lenne.-mondtam kisse szorakozott fejet vagva. Omegakent meg gyult a bajom a tobbiekkel, foleg hogy a falkam nem az a fajta, akik eppen bekesek lennenek.-En mar egy jo ideje itt elek.-feleltem. Kicsit sajnaltam ot, hiszen fogalma sincs, hogy mibe keveredett. Ez a kornyek mindenki szamara veszelyes.-Messze keveredtem a falkamtol. Az utat tudom, csak ameg ez a tavaszi zsongas tartott, addig el akartam kerulni a tarsasagot. Ket evesen omega kent nem lenne tul szerencses, ha becsuszna par kolyok.-mormoltam zavartan. Fura volt egy himmel ilyesmirol beszelni, de ha meg akarom magam ertetni, akkor ezt is el kell mondanom. |
|
Oh, örvendek... - örültem, hogy kicsit leengedett, de láttam, hogy azért rajtam tartja a még a szemét - de én mekkora tuskó vagyok. Be sem mutatkoztam. Kyle vagyok, és új a területen. - mondtam kicsit zavartan és szórakozottan. Úgy éreztem magam, mint egy nyálas kölyök. Hiába, de megörültem a hirtelen jött társaságnak, és annak is, hogy az nem egy nyáltól fröcsögő szájú, agresszív kan személyében jelent meg előttem... áh... annyiszor megfogadtam már, hogy nem járatom le magam, de úgy tűnik nincs mit tenni, ilyen vagyok.
Ruka - ahogy bemutatta magát - elég fáradtnak tűnt, leült, de továbbra is figyelt, előre szegett fülekkel. - Te is vándorfarkas vagy, vagy csak távol a falkától? - kérdeztem tőle, igyekeztem komoly arckifejezést vágni. Feltételeztem, hogy egyedül él, mert elég nyúzottnak tűnt, ha lenne falkája akkor csak nem így nézne ki.. még a gyomorkorgását is tisztán hallottam. Meg is sajnáltam, mert én nem rég ettem, és tele voltam energiával.
|
|
| Kicsit bizonytalankodva pislantottam fele, de legalabb a tartasombol felengedtem egy kicsit es mar kozel se voltam olyan merev.- Udv.-koszontem en is a himnek aztan turelmesen vegig hallgattam a mondandojat. Kicsit felre billentettem a fejemet.-Uhum, ertem-valaszoltam eloreszegve eddig hatrasuyt fuleimet. Kicsit nagyobb bizalommal fordultam mar fele, de attol meg nem voltam teljesen hulye. Tovabbra is eber maradtam, viszont muszaj volt leulnom, mivel elfaradtam.-Mellesleg orvendek, Ruka vagyok-mutatkoztam be. |
 Megpillantottam a szukát. Megtorpantam és csak néztem rá, így telt el pár nyomasztó másodperc. Ezalatt megállapítottam, hogy kicsit rossz bőrben van. Csapzottnak és megviseltnek látszott. Más farkas biztos kapott volna az alkalmon, hogy kihasználhassa előnyét.. de én erre azon nyomban elmosolyodtam, hiszen eszembejutott saját, szerencsétlen életem, ahogy próbálok túlélni. Napról napra, nyulakkal meg mindenféle pockokkal. Elég idiótán nézhettem ki, ahogy egy ilyen feszült pillanatban vigyorgok, mint egy nyálas kölyök. Nagy levegőt vettem, és megszólítottam, még mindig mosolyogva. - Üdvözöllek! Nem szeretnélek bántani, sem megzavarni. Csak erre jártam, és felkeltette az érdeklődésem a jelenléted. De gondolom te már régebb óta fülelsz. |
Óvatosan haladtam előre, igyekeztem a lehető legnesztelenebb léptekkel haladni remélve, hogy a másik farkas nem vesz észre és én meglóghatok. Nem volt ekkora szerencsém. Rossz volt a széljárás, szóval valószínüleg a környéket betöltötte a szagom, ami nyilván az idegen figyelmét se kerülte el. Hátra pillantottam, hogy ott is ellenőrizek minden, de közben haladtam előre. Mikor újra magam elé koncentráltam, akkor találtam magam szembe a másikkal. Halkan felszisszentem és ledermedve meredtem a másikra. Hát ez a kikerülésesdi nem nagyon jött össze. Füleimet hátracsapva figyeltem a hímet, aki nem is olyan messze állt előttem. Látszott, hogy már tudta jól, hogy a közelben vagyok éppen. Hatalmasat sóhajtottam volna, de egy percig se akartam figyelmetlen lenni. Ki tudja mik a szándékai, és milyen is ő egyáltalán...
|
Végre kicsit elengedhettem magam, és ennek nagyon örültem. Felhőtlen boldogság telepedett rám, aminek megadtam magam... egész addig, míg a szél nem hozott valami ismeretlen szagot. Dühös voltam magamra figyelmetlenségem miatt, hiszen elég erős volt már a szag, amit eddig is észrevehettem volna.. Most már mindegy. Meg akartam keresni az ismeretlent, mélyet szippantottam a levegőbe. Mi lehet a legrosszabb...legfeljebb futok. De abból már elegem volt. Nyugalomra és társaságra vágytam. Szememmel is elkezdtem pásztázni az erdőt, de nem sok mindent láttam a bokrok sűrűjétől. A lágy szellő segített kivennem nagyjából merre fele lehet az idegen. Óvatosan megindultam, míg nem megálltam és fülelni kezdtem. Míg nem, már hallottam a másik farkas mocorgását, és szembetűnt valami az egyik bokor mögül. |
Fárasztó időszakon voltam túl, hiszen nem rég volt a zsongás a tüzelés miatt, így folyton úton voltam és menekültem minden hímnemű elől. Szerencsémre sikerrel jártam, de szépen megsínylettem a dolgot, mivel a nagy futkorászások közepedte magamra nem sok időm maradt. Keveset ettem az utóbbi időkben, úgyhogy most a szabadterületekhez tartozó egyik erdején rótam a köröket valami ehetőt keresve. Messziről eléggé ramatyul nézhettem ki, leginkább a testartásom miatt, pedig ez nem a fáradtség, vagy éhség eredménye, hanem az omega lété. Megszokássá vált ez a sebezhető tartás, amitől kb úgy nézhettem ki, mint akit most téptek meg jó alaposan. Nem voltam soha az a fajta, aki különösebben oda figyelne a külsejére, de ezúttal most ez még engem is zavart, viszont nem értem rá fürdőt venni, vagy hasonló. Fontosabb dolgom akadt, még pedig a vadászat. Tisztán csengett a fülembe hasam elégedetlen morgása. Számomra egészen fülsüketítőnek hatott, szinte már vártam, hogy a zaj még a fákon pihenő madarakat is megzavarja és azok tova repülnek békésebb hely reményében. E közben későn ugyan, de feltűnt, hogy van valaki a közelben. Látni ugyan nem láttam, viszont a szagát tisztán éreztem, amitől fel is kaptam a fejemet. Idegesen csóváltam a farkamat és próbáltam kiszúrni az idegent a fák és bokrok között.
|
Már napok óta kevergett az erdőben Kyle. Kezdte megszeretni a hangulatos farengeteget, és mélyen beszippantotta az apró, erdei virágot illatát. Biztonságban érezte magát, és örült a hűs szellőnek, ami éppen csak meglengette a fák leveleit. A bundája is kezdett alkalmazkodni a derűs időhöz, és egyre elviselhetőbbé vált a vékonyabb bunda alatt a tavaszi meleg. Elégedettnek érezte magát, sikerült elkapnia az erdő szélén egy óvatlan fácánt is pár napja, így nem állt semmi a boldogsága útjába. Talán csak a magány, amit azóta érzett, mióta elvált a testvéreitől. De pozitívan állt a dolgokhoz, mosolyogva, szórakozottan lépdesett cél nélkül. Hallgatta a tavasszal együtt ébredő madarak hangját, és elgondolkodott azon, hogy vajon olyan jóízűek e, mint amilyen szépen csicseregnek. Megrázta a fejét ezt végig gondolva, hiszen fél fogára se lenne elég még egy csapat sem. |
Ruka x Kyle
*nyitott játék |
[16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
