|
Témaindító hozzászólás
|
2015.04.24. 18:18 - |
Damon x Faline
*nyitott játék |
[19-1]
|
- Te ezt nem érted. - motyogom magam elé, majd szó nélkül felálltam és hátra sem nézve ügettem el. Furcsa érzés volt ez az éles váltás még nálam is. Megijesztett, hogy képes lettem volna tényleg megtámadni őt, ha úgy hozza a sors. Egészen hazáig lógattam az orromat, most sem figyeltem különösebben arra, hogy mi van a környezetemben. |
LEZÁRT KÖR!!! |
Meglepett az éles váltás. Hirtelen agresszív lett, és a fölre nyomott, csak úgy szikráztak a szemei. Nem értettem, miért kell ennyire véresen komolyan venni azt, amit mondtam. Meg egyáltalán ezt a falka témát is. Készen álltam a harapásra, bár nem voltam elragadtatva a gondolattól, hogy meg kell, hogy marjam szükség esetén. Kissé megkomolyodva néztem a szuka után, aki messzebb leült, és éreztem, hogy most aztán a lelkébe gázoltam. Próbáltam együtt érezni, de nem ment. Rég óta igazi érzelmek nélkül éltem. De talán jobb is így, ki tudja, hogy nem e ezzel akar megtörni. Felültem, megráztam magam.. - Okkké. - Gondoltam, ha ez kell, hogy megnyugodjon, akkor ám legyen. De mit is vagyok ennyire oda érte... egyedül jöttem ide, és ő is magányosan szeretett volna itt lenni. Értetlen képet vágtam, miközben gondolkoztam és tisztogattam a bundámat, ami eléggé mocskos lett a hempergéstől. |
Dühösen felmorrantam és mellé ugrottam, majd a mancsommal a földre szegeztem a torkát. - Nem beszélhetsz így a falkámról, megértetted? - hajolok hozzá vészesen közel, de aztán gyorsan el is engedtem és elvonultam tőle, majd leültem és megnyaltam a mancsomat. Ki nem állhatom ha valaki aki nem éli át hogy milyen egy falkába tartozni úgy kritizálja ezt az életet. Ő semmit nem tud a falkámról. Lucan a valaha volt legjobb falkavezér, képes lenne bárkiért tűzbe menni.
Dühösen megráztam a fejem. Nem érdekel ez az önelégült alak. El sem hiszem, hogy azt hittem, akár "barátok" is lehetnénk. Dühösen fújtam egyet. Leginkább magamra haragudtam, mert tudom hogy nem lenne szabad az ilyen arrogáns alakokkal kezdenem.
- Csak most hagyjál! - szólok hátra miközben ő még mindig gúnyos hangon piszkálódott velem. |
|
Oh, szóval így hívatjátok magatokat. - tettem úgy, mintha meglepődnék. Majd folytattam az előzőnél is több gúnnyal, eltorzított hanggal, de mosolyogtam,mert élveztem a helyzetet: - "Én is a nagyságos Imperium falka tagja vagyok, ahol parancsa nyaldosom a mancsomat." - játszottam a szerepet. Nem hittem a falkákban, hiszen egy árulás, egy kém, és mindjárt összeugrik a bagázs. Hallottam történeteket az itteni falkákról, hogy egy kém mekkora ellentéteket csinált, ugyan nem falkán belül, de a falkák között az biztos. Elég egy nagyravágyó, hatalom-esélyes fiatal és a falka máris ketté válik. Letepert, ami kissé meglepett, de hagytam neki, hogy kiélje mindenféle vágyát, hogy fölém kerekedjen. Minél kevesebbet lát játszani vagy harcolni, annál jobb. Nem ismer ki, és az se baj, ha óvatlannak gondol. Vigye csak ezt a hírt, akinek szeretné. - De igenis félek nagyságos asszonyom. Mi van, ha összekócolod a bundám? Tudod meddig tartott rendbeszednem? Most, hogy jön a tavasz, és vedlek is, a fene vigye el. - tettettem komolyságot, persze a tartalomból kiderült, mennyire visel meg a dolog. - Jajj, most elmész?? - mondtam mikor leszállt rólam. Felé fordultam, még mindig feküdve és hagytam, hogy bökdössön. |
Büszkén felszegett fejjel válaszoltam a kérdésére: - Jól hallottad. Az Imperium falka tagjával találtad magad szembe. - bólintok de nem fejezem be a körözést. Kihasználva, hogy nem fordul velem együtt hátulról a földre tepertem és fölé magasodva így szóltam:
- Nagyon jó, jól megértetted miről beszéltem! Gratulálok. - bólintok egyetértően ugyanakkor nem kerüli el a figyelmemet, hogy milyen cinikusan beszél. - Az igaz, hogy büszke és nemes hölgy vagyok, ahogy te neveztél, de az, hogy játszadozik, na azért az túlzás. - morgom leginkább magamnak. Finoman megpofoztam a mancsommal majd odébb szökkentem róla és az orrommal kezdtem piszkálni a vállát. - Csak nem félsz? Ó dehogynem, Mr. Magányos farkas nagyon is berezelt egy kis játéktól. Szörnyű, azt hittem egy mindent látott, néha éhező falka nélküli farkas nem rezel be egy ártalmatlan szuka játékra hívásától. - sóhajtok és lehorgasztom a fejem mintha szomorú lennék, holott a hangomból árad a gúny és a csipkelődés.
Értesült az itteni életről. Lehetséges, hogy nem is annyira veszélytelen mint azt először gondoltam. |
|
Kicsit visszamenőleg, meg is lepődtem, hogy éppen velem szeretne játszani... nem tudom mi inspirálta erre, de azon kaptam magam, hogy meghozta hozzá a kedvem. De nem.. nem tehetem. Nem játszadozhatok, mint holmi kiskutya. Főleg nem egy idegen farkassal, akiről még csak annyit tudok, hogy Faleni...vagy mi is... Faline a neve. Nem nagy erősségem a névmemória. - Szóval,kedves... Miss akaratos-és konok, áruld el, te melyik oldalon állsz? Hallottam szóbeszédeket, hogy a környéken több falka is uralkodik. - követtem tekintetemmel a körülöttem köröző nőstényt, de teljes testemmel nem fordultam felé. Vártam, hogy mi lesz a következő akciója. - Mert a mondandódból számomra az ordít, hogy egy falka büszke és nemes hölgye játszadozik most velem. - tettem hozzá kissé cinikus hanglejtéssel. |
Egyszerű volt a képlet. Én voltam kettőnk közül a játékosabb, ő cinikusabb. Mindent egybevetve azért élveztem a nyelvköszörülést az ő kárára. - Hát valakinek ilyennek is kell lennie. Mr. ÉN vagyok a magányos farkas... - rázom a fejem ugyanakkor nem mozdulok arról a helyről ahová az előbb elfutottam. Hát akkor cicázzunk. Most kezdődhet a játék. Figyeltem ahogy leesik neki, hogy megcsíptem. Egyből felmorrant, vicsorított és acsarkodott, aztán valószínűleg több dolog futott át az agyán kezdve hogy hogyan harapja át a torkom egészen addig, hogy ez az egész nem kötekedés hanem játék volt. Látszott a pofáján, hogy mekkorát változik alig fél perc alatt a viselkedése. Előző acsarkodó magatartása eltűnt, helyére hűvös gúny és lenézés párosult annak irnyába, hogy próbára akarom tenni, vagy inkább csak szimplán játszani vele.
- Ó dehogy, ez még csak a kezdet... - morgom leginkább magamnak miközben szememben pajos fény csillant. Nem feleltem csak lassan körözni kezdtem körülötte végig rajta tartva a szemem. Tudom hogy erősebb és gyorsabb, de játékba még senki nem halt bele. Talán majd most én... |
|
Kicsit megemeltem a fejem válaszát hallva. - Milyen éles nyelv... - kicsit bosszankodva és cinikusan kijelentve. Majd miután belém csípett kivillantottam a fogaim, és elmordultam. Csak, hogy tudja, hol a helye. Nem akartam bántani, és tudom, hogy ő sem engem. Reméltem legalább is, mert nem akartam kárt tenni a szép kis pofijában. Nem éreztem magam fenyegetve, így vigyorra húztam a számat. A kezdeni reakció inkább reflex volt, mint sem tudatos harag. - Szóval így? - horkantam fel - Próbára szeretnél tenni? -tettem még hozzá és felnevettem. |
Nem álltam fell, mikor ő fölállt. Nem tartottam fontosnak, inkább pihentem minthogy azon izgassam magam hogy reagáljak a mozdulataira. Egy elővigyázatos farkas biztosan vele együtt talpra ugrott volna, de én soha nem az elővigyázatosságomról voltam híres. MEgértettem a nézőpontját, ő valószínűleg soha nem élt falkában, ez riasztja el. Mindent egybevetve teljesen meg tudtam érteni a nézeteit. Ő egy erős, független hím, akinek nem kell a kötődés. Tény és való, hogy van akivel nehezebben jövök ki a falkában mint másokkal, sőt az is igaz hogy néha nagyon szeretnék egyedül lenni, de ilyenkor sétálok egyet a közelben.
- Te vagy a hatalmas szabad hím... micsoda alakítás. - forgatom meg a szemem unottan a monológja végén. Fejemt megemeltem, így láttam hogy tőlem alig pár lépésre áll, felém magasodva. Simán megölhetne, ha akarna, sőt eddig is megtehette volna, de nem tette. Szememmel követek egy bárányfelhőt ami az égen még utoljára elúszott, majd a hátamra fordulva kinyújtóztattam tagjaimat.
Most ránéztem a hímre és vártam. Vártam, hogy tegyen valamit. Vártam, hátha közelebb jön. Mikor ez megtörtént felkaptam a fejem és belecsíptem a szőrébe a nyakán, majd felpattantam és távolabb futottam. Figyeltem a csipkelődésem milyen reakciót vált majd ki belőle. |
|
Hallgattam a nőstény szavait, és nyugtáztam egy halk - Igen, lehet - -tel... Majd hirtelen felpattantam, mert már elfeküdtem az oldalamat, és zsibbadtak a tagjaim. Megráztam magam felállva, majd nyújtózkodni kezdtem, közben megint megszólaltam : - Hát tudod... - újabb nyújtózkodás és nyöszörgés közben - nem igazán viselem el, ha mások mondják meg, hogy mit csináljak. A legtöbben olyan eszetlenül erkölcsösek, és tudják mi másoknak a jó, hogy már bosszantó. - fordítottam a fejem az erdő felé, mert valami hangot véltem meghallani, majd visszafordultam a nőstényhez, néhány lépést tettem felé mondandóm közben - én szeretem a saját utamat járni, és nem parancsra szeretni a falka tagokat, elviselni akit nem akarok. Így legalább nem próbálnak átformálni valami mássá, ami nem én vagyok. Na meg persze akkor megyek, és oda megyek ahova akarok. - mondtam kissé erősebb hangon - De...nyilván jó ha több az élelem meg a védelem.. - gondolkoztam el ezen a dolgon is. Átfutott az agyamon az eshetőség, hogy falkában éljek , de gyorsan kivertem a fejemből - De én megtanultam ezeknek a hiányában élni. |
Két lehtőségünk van. Vagy mindketten maradunk, vagy az egyikünknek mennie kell. ÉN biztosan nem megyek sehova, tehát valószínűleg ő sem. Ami annyit jelent, hogy muszáj lesz megtűrnünk egymást.
- Ugyan, mindegy is. - sóhajtok fel miközben fejemet a mancsimra támasztom és úgy bámulok az előttem fekvő farkast. Fogamat kivillantva csípte le egy kis fűszálat.
- Maradj, elférünk azhiszem elég nagy ez a terület mindkettőnknek. - bólintok miközben elhelyezkedek az oldalamra dőlve. - Szóval vándor farkas. Akkor ezért nem láttalak még soha, egyik falkánál sem. - mostmár értem miért volt teljesen idegen számomra ez a hím.
- Azért jó ha falkában él egy farkas. Több a zsákmány, nagyobb a védelem. Mindent egybevéve hátránya és előnye is van, de sokkal több előnye, mint hátránya. - motyogom nagyokat szuszogva. Szememet csukva tartom miközben beszélek, majd a végén kinyitom, hogy lássam megértette-e amit mondtam.
- De persze biztos szerinted az egyedüllétnek van több előnye. |
|
Sajnálom, hogy ezt nem adhatom meg neked...- mondtam gúnyos-szomorúan. Tetszett a szuka tartása, és az, hogy nem hagy ott a fenébe, pedig elsőre ez lett volna a célom. Kezdte felkelteni a kíváncsiságom. - De ha nem bánod, nekem tetszik ez a hely. Szóval maradok.. meg ahogy látom te is. Ergo megpróbálhatnánk elütni az időt... Mellesleg kérdésedre válaszolva én egyedül járom az utam. Vándor farkas vagyok, falka nélkül, de ami fontosabb... elkötelezettségek nélkül. -mosolyodtam el -nem tartozom senkinek semmivel. |
Égnekemeltem a tekintetem mikor visszadőlt a fűbe. Ennyit arról hogy én irányítok. Oldalradöntött fejjel vizslattam a hímet miközben ő a fűben feküdt. - Hm.. azt hiszem köszönöm. - heveredek le én is tőle távolabb. Eddig nem adott okot a támadásra, remélem ezután se fog, és azt is, hogy nem kell menekülnöm. Nincs kedvem sérülésekkel tele hazamenni.
- Áááá Damon. Értem. Nem mondom, hogy örvendek, ugyanis egyedül akartam tölteni a nap hátralevő részét, de azt hiszem elg tágas ez a terület kettőnknek is. - fújok nagyot, majd a hempergőzök egyet a magas fűben. Közben folyamatosan figyelem a másik farkast. Nem bízom benne, de azt hiszem ez természetes egy olyan farkasnak aki falkában él és azt nem először támadják meg. Természetemtől fogva bizalmatlan vagyok az idegenekkel.
- Nos mint mondtam egyedül akartam tölteni a nap hátralevő részét. A szokásos körutamat töltöttem volna el. - morranok rá miközben ismételten felülök. Lusta.. nos ez tényleg igaz. Tahó, ezt még nem tudom, ahogy azt se, hogy mennyire önző. Fekete?! Na igen az nagyon igaz. Megforgattam a szemem... - mégis mit keresnék itt egyedül? Huhh hát mondjuk magányt. - zárom le a témát és ránézek. - Na és te? - kérdezem a másik farkast. |
|
Tetszett a szuka bátorsága, és, hogy van benne tartás. De nem engedhettem neki, meg nem is akartam meghajolni. Visszadőltem az oldalamra, és vissza hajtottam a fejem a földre. - Üdv..Faline! Igen... szép név. - mosolyogtam, és becsuktam a szemem, és folytattam a sütkérezést. - ja.. igen. én Damon vagyok. A tahó, önző és lusta fekete. Ahogy többen is ismernek. Nem szeretném magam megcáfolni...de...azért örvendek. - mondtam, de füleltem, amennyire lehetett. Azért nem akartam azon kapni magam, hogy már a nyakam a szájában van, és el akarja harapni. - Szóval, mi járatban van erre egy ilyen csinos szuka...egyedül? -tettem még hozzá incselkedve, és nyújtóztam egyet. Muszáj volt beszélgetnem vele. Vagy legalább is hallgatnom, legalább elszórakoztat. Úgyis olyan szép hangja van. |
Feszülten lépkedtem felé, majd el mellette míg mögé nem kerültem. Nem adom meg neki a szivességet, hogy megállok előtte. Én akartam iránytani, ehhez minimum az kell hogy kedvem szerint választok helyet magamnak és nem engedem, hogy ő befolyásoljon. Miután megkerültem a hímet leültem. Izmaim feszültek ha esetleg ugranom kellene, hogy menekülőre fogjam a dolgot. Ugyan akkor könnyednek próbáltam látszani.
- Üdv idegen. - pillantok rá gyanúsan méregetve a hímet miközben megnyaltam a mancsomat. - Faline vagyok. - azt nem óhajtottam az orrára kötni, hogy Imperiumos vagyok, hátha rossz pontnak számítana nála, és akkor tényleg menekülnöm kellene. Semmi kedvem nem volt futni. Főleg úgy, hogy még csak most jöttem.
- Remélem nem probléma, ha meg kell osztoznod a napfényen. - pillantok rá fél szemmel miközben a fejemet a nap irányába mozdítottam. Annyira szerettem a naplementét, ez pedig most kivételesen szép volt, ahogyan megvilágította az erdő tetejét ahogyan egyre lentebb és lentebb merészkedett a Nap korong hogy aztán hejét átadja a Holdnak. Kíváncsi voltam kit tisztelhetek benne, de nem leszek tolakodó. Ahhoz még óvatosabb vagyok.
|
|
Damon
Éppen legjobb pillanataimnak örvendeztem, mikor megéreztem valami a levegőben. A szellő felém fújt egy idegen szagot. Egy farkas volt. Nagyon bosszús lettem, és fújtam egyet. Még mindig hanyattfeküdtem, de odafordítottam a fejemet. Egy fehér szuka volt, mellesleg nagyon mutatós.. először lapult a bokor alatt, és feszülten bámult, majd miután meglátta, hogy odanéztem, felém indult. Nagyon el kellett gondolkodnom rajta, hogy megmozdítsam e a tagjaimat, és legalább hasra feküdjek... úgy gondoltam, hogy egy ilyen szemrevaló szuka ezt megérdemli.. nagy nehezen megmozdultam és a hasamra hemperedtem. Közeledett a szuka, én pedig vártam, hogy ideérjen, meghallgassam mit szeretne...néha oldalra, vagy az égre pillantottam, közben fél szemmel figyeltem rá, és oldalra húztam a számat, mosolyogva. |
A szokásos sétámat tettem. Ma azonban másfele mentem, mint a megszokott útvonalam. egyrészt kellett a változatosság, másrészt arra nem rég medvék jártak, nem akartam egyedül egyetlen medvével sem összerugni a port. Éppen ezért most a Sundown felé vettem az irányt. Ez a hatalmas rétszerűség egy erdővel körülvett füves terület. Gyönyörűen oda süt a délutáni és esti napfény. Megráztam a fejem amire épp egy légy akart rászállni, majd tovább haladtam az ösvényen. Ez egy szabad terület, így előfordulhat, hogy találkozok más farkasokkal is. De reméltem, hogy ez most nem fordul elő. Szeretem az esti sétáimat mindenféle összetűzés nélkül megúszni. Mégis amikor az erdő széléhez értem megtorpantam. Fedezékbe vonultam, majd lelapultam a bokor alá, hogy jobban szemügyre vehessem az idegen hímet. Még soha ezelőtt nem éreztem errefelé az illatát, sőt még látni sem láttam. Morrantam egyet, ennyit arról, hogy ma egyedül leszek. Megnyújtóztattam izmaimat, hogy ha kell ugrásra kész lehessek, majd tovább lapultam a fűben. Közben a másik farkast is folyamatosan szemmel tartotta. Biztos, hogy nem a Phanteon falka tagja, de arra nem mert volna mérget venni hogy nem-e a Night Raid falka tagja a másik. Számításba kellett vennie azt is, hogy a másik még így is nagyobbnak és izmosabbnak tűnt, holott az a hátán feküdt. Tehát egyedüli esélye, ha vagy csendben elhordja magát és nem keresi a konfliktust, vagy ha mégis rossz helyzetbe keveredik akkor inkább gyorsan elfut.
Lehetőségeinek mérlegelése közben észre sem vette, hogy a másik is észrevette őt. Felesleges volt hát a bokorban rejtőznie. Felszegett fejjel lépett ki a bokorból és egyenesen a másikhoz ügetett. |
|
Damon
Egész nap nem csináltam semmit, de tetszett. Ha nem így, akkor hogyan kell élvezni az életet? Tegnap elejtettem, és felfaltam egy legyengült szarvastehenet, nagy szerencsém volt, hogy megtaláltam, de hát mikor nincs. Jót lakmároztam, a dadám mindig emlékeztetett, hogy gyorsan egyek, ha egyedül vagyok, mert jönnek a medvék meg a többi falka, de ugyanmár... Azért maradt belőle valami mikor eljöttem, mert nem fért belém egy egész szarvas, mégha vézna is volt.
A liget szélén feküdtem, a lemenő nap éppen a hasamra sütött. Kellemesen átmelegedett a fekete bundám, a lágy szellő csiklandozta a talpam. Tökéletesen éreztem magam. |
Damon x Faline
*nyitott játék |
[19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
