|
Témaindító hozzászólás
|
2015.04.25. 20:43 - |
Ewan x Rumy
*nyitott játék |
[13-1]
Rumy
Oldalradöntött fejjelm figyeltem. A játszadozás említésére egy komorabb árny suhant át arcomon, majd újra igyekeztem rendes képet vágni hozzá. - Nem örülnék neki. jobban szeretem a nyitott kártyákkal való játékot. De tégy úgy ahogy jónak látod. - morgom megforgatva a szemem. Hihetetlen egy farkas. Minden mondatával meglep. Olykor egyszerű, olykor olyan nehéz eset hogy az már fáj. Na meg az egójáról és az éles nyelvéről ne is beszéljünk.
Láttam hogy nem igazán figyel rám. Teljesen máshol jár, ami valószínűleg nem is baj. Teljesen érthető volt megszólalása, főleg ha azt vesszük alapul hogy valószínűleg nem jó emlékeken merengett az előbb. Érthető miért volt ennyire bosszús.
Azzal hogy letepertem a földre kicsit talán volt min rágódnia nem a múlton. Bár kissé bevalom elfogott a félelem mikor valószínűleg tőlem függetlenül kivillantak hegyes szemfogai.
Elégedetten figyeltem hogy a földön fekve néz fel rám. Egészen addig nem is gondoltam arra, hogy ezért bosszút fog állni míg meg nem történt. Az egész testvéel rámvetődött én pedig összerogytam a puha fűben.
- Héé te idióta. - morgok ugyanakkor vigyorom széles volt ahogy a hátamra hengeredtem és úgy néztem rá. - Természetesen elismerem. A bosszú jogos volt. - biccentek elismerően. Meg sem hallottam hogy jön. Egészen biztos hogy azért mert azon merengtem hogyan is szerezzek neki tök egyedül kaját. Jó vadász vagyok, a legjobbtól tanultam, de azért egyedül még nem igen vadásztam nagyobb vadra. Mert neki arra lesz szüksége, nem valami kis fogpiszkálónak való nyuszikára. Ő egy testes, izmos hím, ezt pedig fent kell tartania.
- Szerintem meg igen is kell neked az a kaja. Szóval nem vitatkozol. Választhatsz: itt maradsz a fenekeden ülve és megpróbálsz nem bajba keveredni, vagy csak elkísérsz míg én keresek neked valamit. És a hangsúly azon volt, hogy csak kísérsz, nem vadászol. - bár jobban örültem volna ha marad nem akartam megszabni mit tegyen. Ha akar úgy is velem jönne, szóval nincs értelme beszabályoznom. Azt viszont nem fogom hagyni hogy vadásszon is. Elég lesz neki annyira megterhelni a lábát, hogy sétál. Orromat a magasba emelve szimatolok miközben függetlenül attól hogy mit választ elindulok. Halkan, ugyanakkor gyorsan osonok a csapáson. Reményeim szerint találok legalább egy őzikét, amivel már jól tudna lakni. Nem messze a csapástól volt egy szikla. ÓVatosan felkapaszkodtam rá és körbenéztem. A távolban egy fiatal őz suta állt. Az erdő egyik tisztásán található gyér füvet legelészte. Egyedül volt, legalábbis ahogy láttam. Lemásztam a szikláról és úgy indultam hogy a szél biztos ne tájékoztathassa az állatot az érkezésemről. Közelebb érve jöttem csak rá hogy igazán kicsi állatról beszélünk. Valószínűleg idő előtt maradt egyedül, ezért kicsit gyenge is volt. Pont kapóra jött. Egyetlen ugrással terítettem le, majd haraptam el a torkát.
Nem is figyeltem hogy Ewan mögöttem van-e vagy maradt a tisztáson, minden esetre ő már biztos eszik. A számban az állat torával kezdtem el a tisztásra vonszolni. Mivel nem voltam olyan messze ez nem okozott nagy gondot. Fürgén kapkodtam a lábam majd ahol az előbb voltunk megálltam. - Nos tessék. Jó étvágyat. - engedtem el a szarvast majd megnyaltam a pofámat, hogy a vért letakarítsam. |
Ewan
Szemeimet forgatva csóváltam a fejemet egy széles mosollyal; direkt nem rejtettem véka alá kétségeim és azt hiszem sikerült nagyon jól kifejezésre juttatnom legbenső gondolataim. Fejemet felszegve kaptam bele orrommal a fák között közeledő légáramba. Szemeimet lehunyva szívtam magamba a friss tavaszi megújulást hozó levegőt, míg Rumy akár egy lassan bimbóból kinyíló virág, kezdett mesélni önmagáról. Végül is sikerült nagyjából elérnem célomat és bármennyire akart tartózkodó maradni, máris többet mutatott magából, mint amennyit szerethetett volna.
- Nem tudod hányadán állj velem? - fél szememet nyitottam ki résnyire - ettől mégvakítóbbnak tűntek íriszeim -, hogy rápillanthassak.
- Ó...ez most valahogy arra késztet, hogy játszadozzak veled. Szeretném megtartani ezt a köztes állapotot, ettől különlegesnek érzem magam...na persze nem mintha nem volnék az. - bújtattam vissza orromat a finom szellőbe, melybe ez rőtvad csábítóan mámorító illata keveredett. Számban összecsordult a nyál, füleimet hátracsaptam és gyomrom halkan jelzett, hogy ideje volna megtelítenem. Hirtelen ébredtem fel ebből az álmodozásból és buksimat rázva lestem félszegen a sérült lábamra; vörös bundámra újabb adag alvadtvér tapadt makacsul. Egy rossz sejtés fészkelte magát a fejembe, de erről nem akartam tudomást venni jelen pillanatban; elég lesz, ha már újra egyedül vagyok, netán visszafelé baktatok a falka területére. Még a beszámolómon is gondolkodnom kell, hogy miként fogom lefesteni a betolakodóval folytatott harcomat. Igazából most a részletekben rejlik az ördög, de nem akarom, hogy bárki is bármit megtudjon a kettőnk között megesett beszélgetésről. Az a keserű íz a számban még mindig ott volt és egy csalfa emlék féregként rágta egyre csak mélyebbre magát szívemben. A tehetetlenség magva, a bosszú után sóvárgó vágy.
Úgy elmerengtem, hogy Rumy monológjai csak úgy elszálltak mellettem, mint az idő; bár füleim fogták a hangokat, értelmük csak kicsit később érettek meg bennem.
- Nem látszik, de sok mindent átéltem...és szerintem te sem szeretnéd látni a kevésbé jópofa énemet. - válaszoltam a kelleténél tán jóval bosszúsabban. Kicsit kiütközött rajtam, hogy az imént még bőven a halál és a vér fogalmai körül kavarogtam. Nagy sóhajjal fújtam ki a bennrekedt levegőt és fejemet elfordítva a folyón túl elterülő messzeségre vetettem. Régen volt már...De mond csak milyen érzés volt látni meghalni? Valld be, hogy valójában hálás voltál amiért végre megszabadultál tőle...Azt akarom, hogy nézz a szemembe...azt akarom, hogy elöntsön a gyűlölet... - halkan felmordultam, és kivillantak ezüst agyaraim. Visszaakartam szorítani a bennem lappangó rémeket, de most, hogy ott csengtek fejemben ezen szavak képtelen voltam az önkontrollra. Nem a nőstényre voltam dühös, őt most sikerült is kizárnom saját kis világomból, ám újra kénytelen voltam megnyitni az elmémet körbezáró burkot. Sikerült visszanyernem könnyed lazaságomat, amint a megjegyzésemre egy vigyort ejtett el és abban a pillanatban újra ömleni kezdett belőlem a szavak áradata. Egyszerre a földön találtam magamat, míg Rumy fölöttem állt és fölényes mosolyával nézett vissza. Értetlenül, de semmiképp sem sértett önérzettel kínlódtam fel magamat, így most a hasamon feküdtem míg mellső mancsaimat előre nyújtottam és a hátsókat magam alá gyűrtem.
- Hehe...nagyon kacagtató tudsz lenni. - arrébb suhant én meg végig követtem kék tekintetemmel. Egy terv szőtte szövetét fejemben, nem volt nagy dolog, de azt hiszem, hogy ennyit még elbírok a lábammal. A kajáról kezdett fecsegni és pillantását elvonzották a fák...nos én ezt használtam ki, meg a tapasztalataimat, amik harcosként naggyá tettek. Óvatosan lépkedtem, alig emelkedtem el a talajtól. Néhány méterre megáltam, pont ugrótávolságban, aztán alig egy röpke szempillantás alatt rávetettem magamat hátulról. A lábamba azonban az elrugaszkodáskor belehasított a fájdalom, ám tűrtem és nem nyikkantam meg. Sikerült Rumyt szépen meghentergetnem a földöm egy széles vigyorral pofámon. El nem mondhatom, hogy élveztem ezt a felszabadult szórakozást, aminek végül is nem a sajnálatom, hanem a sebem vetett véget. Neki nem okoztam egy cseppnyi fájdalmat sem, hisz ezt nem szántam komoly támadásnak.
- Jogos bosszú volt...ezt te is beismerheted. - hátráltam el tőle, várva hátha most fog robbanni a bomba és esetleg megcakkozza a fülemet. Nehéz dolga nem lenne, mivel ezzel a kis húzásommal sikerült a maradék erőmet is elhabzsolnom.
- Egyébként meg nem kell kaja, inkább maradj itt mellettem, majd ha összeszedtem magamat akkor később vadászok valamit. - dobtam le magamat a földre, nyelvem oldalra kiliffent és, hogy gyorsabban hűtsem le testemet szájamon keresztül is nyeltem a levegőt. |
Rumy
- Nem vagyok mufurc, kikérem magamnak. - motyogom felnézve rá. Hihetetlen alak... szóval mufurcnak hisz. Tudok játékos és vidám is lenni, de nincs kedvem. Őszintén szólva nagyon nincs kedvem semmihez, főleg nem a játékhoz. Azért jöttem idáig, hogy egyedül legyek, erre a sors keresztül húzta számításaimat, amit már annyira nem bánok, de mégis csak fel akartam töltődni. Lehet hogy a sors éppen azt akarta, hogy Ewan mókázása töltsön fel. Valljuk be csipkelődni én is szeretek, az, hogy rajta köszörülhetem a nyelvem anélkül, hogy komolyan venné nagyon jó érzés.
- Nem vagyok misztikus, inkább csak rejtelmes nőstény vagyok. Van egy olyan oldalam amit nagyon lehet szeretni, egy kedves, odaadó és szerető oldalam és van egy oldalam amivel az olyan farkasokat tartom távol akikkel nem akarok huzamosabb ideig egy légtérben tartózkodni. Aztán a harmadik oldalam az egy átmenet. Ezt látod most. Ezt tartogatom azoknak akikkel nem tudom hányadán állok. - magyarázom ki magam az előbbi állításából, miszerint álarcot hordok. Igen ez egy védekező mechanizmus és azt hiszem ilyen mindenkinél van.
- Nem tudhatod mire vagyok képes. Szerintem nem szeretnél te sem ingoványos és bizonytalan talajra tévedni, ahol nem tudod kiszámítani hogy is reagálok. - morgom miközben kivillantom a fogam, hogy nyomatékosítsak. Nem vagyok agresszív, nem is hiszem hogy ez feltétlen kell, de következetesen kiállok magamért ha a helyzet azt kívánja. Ha kell torokra ugrok, ha kell gondoskodó szuka vagyok. Nem szeretem és kész. Nem szeretem ha játékszernek vagyok tekintve, jobban szeretem ha én irányíthatok az ilyen játékokba, ha az az én játékom.
- Pontosan, ezt te is jó ha az eszedbe vésed. Én sem vagyok mindig ilyen kedves. - horkantok fel a saját mondatomon. Az hogy most kedves vagyok hatalmas marhaság, csak részben vagyok az, mert amúgy elég irónikus és éles nyelvű voltam vele.
- Természetesen. Az én vajszívem. - motyogom egy vigyort elejtve. Általában tényleg így ismernek mint aki megáll a kölykökkel is játszani és ott segít ahol tud. Ennek volt betudható hogy mellé kucorodam.
Megfeszített izmokkal vártam mikor merül el a szónoklásban, aztán egy alkalmas pillanatban rávetettem magam. - Most legalább pihentesd. Megígérem nem hagyom, hogy az erős hímfarkas alteregód megrendüljön. Most nem kell mozgásban lenned. - most hogy a földön volt én leszálltam róla és negédes mosollyal a vállam felett visszapillantottam rá. Az biztos, hogy arra jó hogy húzzam az agyát.
- Nem, én köszönöm nem vagyok éhes. Nemrég ettem. - fordulok ismételten felé, majd oldalra döntött fejjel vártam, hátha ő az. - Te az vagy? - kérdeztem miután nem válaszolt. - Csak mert ha igen akkor hozhatok neked valamit. - pillantok fel a fák közé. Elég nagy erdőség vesz körül minket, biztosan van valahol egy bájos nyuszika, vagy egy fiatal őzike. - |
Ewan
Széles farkasmosollyal köszöntöttem Rumy szavait. Nehezen bírtam visszatartani a nevetésem amikor olyan fordulatosan és élesen forgatta a szavait irányomba.
- Nem teljesen. Ha lehűtött volna akkor most inkább olyan kis mufurc volnék, mint te. - böktem felé a mancsommal követve az ő csipkelődős útját. Komolyabbra fordítva a szót kezdett mesélni a falkával való kapcsolatáról; azt vettem le, hogy ő nem az a társaság középpontja alak, aki vágyja a folytonos figyelmet. Egyszóval nem olyan, mint én, aki például direkt keresem a bajt és a kalandot, mert anélkül az élet túl szürke és rideg volna. A vadon törvényeit betartva élünk napról napra, szigorú vadászat, határőrzés és csatározás; ez a farkasok rendeltetése. Nekem viszont a túlélésen szükségem van valamire, ami feldobja ezt a véresen komoly hadállást. Talán ebben a nőstényben végre olyan barátra lelhetnék, aki osztozik ezen véleményemen.
- Áh értem. Szóval te az a misztikus nőstény típus vagy, akit nehéz kiismerni, aki végig valamiféle álarcot hord, hogy aztán a végén azt ledobva feltáruljon a valódi énje amiről kiderül, hogy valami gyönyörű és egyedi volt mindig is. - bólogattam magamnak miután mondandója végére ért. Az biztos, hogy én egy nyitott könyv vagyok a jellemem terén, egészen a mútlamig, ami viszont mindenki előtt rejtve marad. Az egyetlen dolog, amit nem szeretek kitárni mások elé, mert belemélyedve az emlékek sodrába leginkább fájdalmat találok és nem akarok visszatérni a régi énemhez.
- Meg is fogom, de kétlem, hogy megtépnél, ha megtenném! - vigyorodtam el kihívóan. Eldöntöttem, hogy már csak azért is meg fogom tenni kicsit később, amikor lelappang ez a dolog és nem számít rá. Nem tűnik olyannak, aki értetlenül, ok nélkül megtép másokat, egyszóval nem egy erőszak híve nősténynek látszik...ettől függetlenül megesett, hogy tévedtem.
- Azért vigyázz! Egy farkas sosem egyoldalú! Én pedig különösen ravasz egyed vagyok és nem mindig ilyen cukipofa. - fordítottam el a fejemet a folyón túli tájra szegezve pillantásom. Tény, hogy a ravaszság mintapéldánya vagyok, de ezen megjegyzéseimet nem azért tettem, hogy gyanút keltsek benne. Egyszerűen jobb, ha tisztában van vele, hogy nem egy féleszű, folyton viccelődő egyed vagyok, akit nem kell soha komolyan venni. Sajnos a vad és kegyetlen világ előbb megedzett, s csak aztán eresztett a gyeplőn valami kellemesebb formát adva életem anyagának. Néha belőlem is előszökik az igazi vadság és most is nehezen állom, hogy azt a betolakodó erőszaki szakit el kellett eresztenem néhány karcolással.
- Ugyan nem kell ennyire adnod az amazon farkast, tudom én, hogy valójában vajból van a szíved és azért is bújtál oda hozzám, hogy segíts felmelegednem. - sunyi pofával lépkedtem néhányat felé, majd játékosan visszaszökkentem, bár a sérült lábamat elég furcsán vontam magam után. Ettől függetlenül viseltem a fájdalmat, ami velejárt és nem nyavalyogtam, nem mutattam ki. Még csak az kellene, hogy egy "ellenséges" falka tagja gyengének lásson. Bár tény, hogy ő nem tudja melyik falkához tartozom és ott milyen szerepet töltök be.
- Ez nem igaz... - hangom egy pillanatra elhidegült és elhalkult, amikor felhozta, hogy a bizalmamat mindenkinek osztogatom. Nem tudhatja, hogy valójában eddig egyetlen farkasban voltam képes igazán megbízni. Ez a legnehezebb számomra, főleg azután, hogy azok akiknek a legfontosabbnak kellett volna lenniük az életemben, magamra hagytak.
Lábamat visszahelyeztem a földre miután kikértem a véleményét. Nagyot sóhajtottam.
- Hehe nagyon kis vicces vagy te Rumy. - öltöttem ki nyelvemet rá pajkosan, végül azonban megadta az igazi választ.
- Pihentetnem kellene akkor gyorsabban összeforrna, de nincs időm ilyesmire. Folyamatosan mozgásban kell lennem. - mormogtam magam elé felvéve egy komolyabb pofázmányt.
- Nem vagy éhes? - kérdeztem letéve a hátsómat úgy, hogy közvetlen szembe legyek vele. Ha jól emlékszem nem rég kiszagoltam egy friss csapást az erdő nyugati részén amerről jöttem. Talán egy nyúllal vagy egy kisebb rágcsálóval elbírok. |
Rumy
Ey pillanatra miután mellé kucorodtam lehunytam a szemem. Elképzltem, hogy most valaki erre jár milyen következtetést vonhatna le. Talán valami olyasmit, hogy éppen romantikus pihenést zavart meg, holott a helyzet közel sem az, mert itt csak arról van szó, hogy ez a sebesült farkas megfagyni készült és én csak segíteni akartam rajta.
- Látom, hogy ez most kicsit megzavarta a szürkeállományodat, de fogjuk rá hogy a hidegvíz a gondolkodásodat is lehűtötte. - jegyzem meg csípősen, ugyanakkor csak ugratásnak szántam. Figyelmesen hallgattam a véleményét, majd hangosan kifújtam a levegőt. Felé fordítottam a fejem, majd leraktam a fűbe. - Az igazság az, hogy szeretem a falkát, sőt nagyon szeretem a kölyköket is meg úgy amblokk, de néha már kell egy kis pihenő. Ilyenkor felkerekedek és eltűnök valamerre, hogy egy nyugodtabb környéken pihenhessek a falka közelében, de mégsem annyira a közelben, hogy halljam és érezzem a nyüzsgésüket. - magyarázom kevésbé lelkesen. Szeretem a falkát, ez tény és való, bárkit megkérdezhetnénk az Imperium-ból akkor is azt mondaná, hogy igenis szeretem és mindent megteszek a falkáért. Csakhogy kell néha a magány. De az, hogy erről az egész témáról ez a hím így beszéljen... nos az furcsa volt. Volt valami rajongás a hangjában, valami természetes szeretet a falkája iránt ami sokakban meg van, csak nem mindig mutatja ki.
- Próbáld meg! Nem csak a lábad, de a torkod is szita lesz ezek után. - jegyzem meg édesdeden mikor a "homokozásról" beszélt. Nincs semmi bajom azzal ha játszunk, a kölyök énem még mindig él bennem, szeretek játszani, de nem hiszem hogy ennek itt az ideje.
- Oké értem, nem kell mindent komolyan venni amit mondasz. Ha sokat beszélsz előbb utább hozzászokok a hülyeségekhez amikről beszélsz. - motyogom pimasz vigyorral és hangszínnel miközben feltápászkodott a földről.
- Igen, pontosan, megtisztelve érezheted magad, hogy egyáltalán szóba állok veled és van kedvem beszélgetni. - bólintok elégedetten miközben a szememet forgatom. Idióta egy farkas az biztos, de az a pajkos és játékos idióta. Nem az elmentek otthonról idióta.
- Az élet tényleg bizalomjáték. Ahogy látom te csak úgy osztogatod mindenkinek. - rázom meg a fejem és visszagördülök a hasamra majd megnéztem a lábát mikor arra kért. - Nem, de készülj fel, hogyha vizet iszol akkor locsolóként fog funkcionálni. - teszem le a fejem a mellső lábaim elé és ártatlanul felpillantok rá. - Nem egyébként nem kell aggódnod, rendbe jön. - nyugtatom meg most sokkal komolyabban mint az előbb. |
Ewan
Meglepve figyeltem, amint Rumy feláll addigi helyéről és mellém telepedve hozzámbújik, hogy segítsen felmelegedni. Nem mondom sokat dobott a helyzeten, hogy nem itt és most váltam művészi jégszoborrá. Ebből máris következtethetek, hogy valójában jó szívű és segítőkész, annak ellenére, hogy most bizalmatlansága mellett elég távolságtartó.
- Megértem...azaz, hogy nem annyira... - furcsa volt úgy beszélgetni, hogy a nőstény közvetlen mellettem heverészett, mert így nehéz volt a szemkontaktust tartani, amit szeretek tartani főleg, ha olyannal csevegek, akit kevésbé ismertem még ki.
- Tudod az a jó a falkában, hogy nyüzsögnek...és nem hagynak neked nyugtot. - nem fejtettem ki bővebben ezen véleményemet, mert csak én gondolom így, valószínű, hogy ő annál kevésbé. A kölyköket pont ezért bírom nagyon, mert folyamatosan a nyakadra járnak és játszani akarnak, őket még terheli annyira a rideg vadon törvénye.
Nem bírtam visszafojtani a nevetésem és nem is tettem. Majdnem sikerült kidőlnöm oldalra, de így Rumy csak azt érezhette, hogy erősen megremeg az oldalam és végül kitört belőlem a kacaj.
- Hogyne! Naná, hogy zaklatlak! Sikerült elérnem, hogy hozzámbújj és most jön csak a java, mert mindjárt felugrok és meghentergetlek a homokban! - jegyeztem meg továbbra is szórakozottan. Képtelenség, hogy megtenném, főleg ilyen sebbel a lábamon.
- Nem kell mindent készpénznek venni...főleg nem az én számból...hidd el előbb vagy utóbb úgyis kiismered, hogy mikor mit mondok ténylegesen véresen komolyan. - hagytam abba végül a vigyorgást, mert kezdett megfájdulni a pofám.
- Ó ennek örülök, tehát érezzem magam megtisztelve. - mosolyogtam tovább pimaszul rávezetve pillantásom. Feltűnt, hogy nagyon vizslatja a sérült mancsomat, amiből alkalomadtán még egy-egy kisebb vércsepp kiszivárgott.
- Nem is gondoltam ilyesmire, sokak szerint jó társaság vagyok és én öntelt hólyag lévén el is hiszem nekik. - feküdtem az oldalamra, amikor Rumy a hátára gördült. Tulajdonképpen érdekes egy egyéniség ez a nőstény. Egyszerre van benne gondoskodás és belső késztetés arra, hogy ne engedjen csak úgy bárkit közel magához.
- Tudod a nevem tehát már ismersz. - álltam fel, hogy megmozgassam a mancsom, először csak óvatosan engedtem rá súlyomat egy nagy levegővétel után majd léptem néhányat.
- Az élet igazi őrült bizalomjáték mi? - kérdeztem rápillantva mialatt megemeltem a megharapott lábamat.
- Nagyon vészes? - a seb kinézetére értve tettem fel a kérdést Rumy-nak remélve, hogy nem lesz a válasza. Nem szeretném elveszíteni a lábamat egy erőszaktevő gyökér farkas miatt. |
Rumy
Fázik...gondoltam magamban végignézve a másik farkason. Nem is csodálom. Attól, hogy süt a nap, még nincs túl meleg ebben az időszakban. Mi mást jelentene, hogy össze van gömbölyödve miután kikecmergett a vízből. Most egy goondoskodó farkas biztosan mellé kuporodott volna. Mivel én sem vagyok érzéketlen így mellé kuporodtam, hogy hátha az én bundám is kicsit melegíti az övét. - Igen, majdnem. Nyugalmat és magányt, de leginkább csendet, távol a nyüzsgő falkától. - mosolygok, ezzel pedig meg is adtam a választ két kérdésére. Tekintetemet a távolba vezettem, majd visszatettem a fejemet a mancsomra.
- Ja, hogy te most zaklatsz? - kérdezek vissza élesen miközben megnyaltam a mancsomat. - Az jó, mert alkalom adtán én is szeretek beszélgetni és most nagyon úgy fest, hogy egy ilyen alkalom van. - motyogom felé fordítva a fejem. Megnézem a mancsát, vagyis tüzetesen egyet vizsgálok meg, azt amelyiket véresnek láttam.
- Mit gondolsz, zavar, hogy itt vagy? - kérdezem félrefordított fejjel, a hátamra hemperedve. Gyorsan meg is válaszoltam a saját kérdésemet. - Nem, nem zavar. Ha zavart volna, már rég itt sem lennék. Csak hát a bizalom nem az erősségem, mint már rájöhettél. Főleg nem egy hímmel szemben, akit még csak nem is ismerek. - sorolom indokaimat miért vagyok ilyen hűvös és távolságtartó. Tegyük hozzá azért, hogy a farkasok közt nem csak a hímek veszélyesek. Egy-két nőstény is hihetetlen vérszomjjal tud rendelkezni. Mindenki megvédi magát és környezetét, de az amikor kimondottan gyilkolni akar egy-egy farkas szerintem soha nem jó. Igyekszem az eféle farkasokat - hímeket és nőstényeket egyaránt - elkerülni, mert abból semmi jó nem származik. |
Ewan
A maradék vért is sikerült eltüntetnem bundámról, bár most meg csurom vizesen ültem kitéve a szél fuvallatának, mely hideg ujjaival fésült bele. Hiába ráztam ki nagyrészt a vízcseppeket a nap sugarai koránt sem voltak elég melengetőek, hogy megszáradjon. Más megoldást nem látva húzódtam össze szinte egy gombócba. Nyár...tűző napsugarak...sivatag... - soroltam magamban és a gondolataimon át közvetített képek lassan egész testemen végigfutva melegséget hoztak. Egész jól beszokott válni e taktika és úgy tűnt, most sincs másképp. Enyhén félredöntöttem fejemet úgy hallgattam a nőstény válaszát, aki néhány aprócska pillanattal később bemutatkozott Rumy néven.
- Pihenést? Tehát akkor nyugalmat...azaz magányt. - vezettem le a következtetésemet egy mosollyal.
- Ezek szerint túl hangos a falka? - kockáztattam meg a kérdést lesiklatva tekintetem Rumy-ról a vízre, majd vissza rá, leolvasva reakcióját. Az is lehet, hogy direkt nem fogja elárulni, hogy egy csapat tagja, de az sem kizárt, hogy tényleg egy magányos egyed. Nem mintha sokat számítana egy szabad területen kik vagyunk...azaz hova tartozunk, mert itt mind egyenlőek vagyunk. Láttam rajta a bizonytalanság jeleit, sokaknak nincs elég bátorságuk, neki azonban nem ebben volt hiánya - tekintve, hogy megközelített és szóba elegyedett velem -, hanem bizalomban. Mindenesetre nem fogom siettetni és rá beszélni, hogy bízzon bennem. Lassan, idővel rá jön, hogy nem akarom bántani, azt akarom, hogy saját maga jusson el idáig.
- Normál esetben nem zaklatnálak tovább, hogy tudj pihenni egy kicsit, de tudod a lábam miatt most még nem jutnék messzire és lehet, hogy önzően fog hangzani, de élvezem a társaságod és nem akarlak itt hagyni...az igazság az hogy szeretek beszélgetni és ismerkedni. - reményeim szerint valamennyire sikerül megtörni a jeget, ha őszinte vagyok és bevetem lassacskán önmagamat, azaz a bolondos énemet. |
Rumy
A szél megint elárult. Azt kell észrevennem, hogy szinte soha nem a barátom. Így köszönhetően a természet árulásának a hím hamarabb észrevett, mint azt akartam. Esélyem sem lett volna meggondolni magam és elvonulni, mert tudta, hogy ott vagyok. Láttam a mozdulataiból. Nagylevegőt véve ügettem felé, remélve, hogy nem végzem ezen a szép helyen véres torokkal, el-elakadó, végül teljesen elhaló lélegzettel. Nem volt kedvem fiatalon meghalni, főleg nem egy másik farkas áldozataként, hogy az aztán eldicsekedhessen velem mint trófea.
Végigpillantottam a hímen miközben közeledtem felé. Erős, testes és izmos jószág. Jelenleg azonban nem tűnt úgy, mint aki harcra kész lenne. Mindent egybe véve, ha harcra kerülne a sor gyengesége miatt talán lenne esélyem, de nem sok. Megráztam a fejem, hogy kiverjem belőle a baljós gondolatokat és inkább arra figyeltem mit is csinál.
Rezes bundáját most vörös vércsípkok tarkították, ami minden további farkast a környékre csábíthattak volna, szeme hihetetlen szép színű. Olyan, mint egy sötét éjszakai égbolton a fényes telihold.
Megértően bólintottam, majd leültem ott ahol eddig álltam. - Hát csak sétálgatok. Pihenést keresek. - döntöm oldalra a fejem miközben a hímet vizslatom. Nem okos, hogy egyből elárulom milyen fáradt is vagyok már. Sajnos azonban a késztetés ellen nem tehetek semmit, amit ez a két rámsegeződő szem vált ki. Kíváncsi, annyi szent.
- Én pedig Rumy. - viszonzom a bemutatkozás egyszerűen. Mindegy mit gondolok saját hülyeségemen fogok tapasztalatot nyerni, ha most ez a farkas nekem esik. Nem tűnik észveszejtően agresszívnak, de ez itt a természet, ahol senkiben nem bízhatunk meg. |
Ewan
Nem ejtett kétségbe a fájdalom, sokat próbált farkasként ez megszokott, bár meg kell hagyni, hogy annak az óriási hímnek hatalmas állkapcsa volt. Remegő mancsomat lassú ütemben emeltem ki a vízből és tettem a földre, ahová néhány apró cseppecske lehullott ázott bundámról. Magam alá húztam, hogy melegítsem, míg többi lábamat szépen kinyújtóztattam és így hevertem a folyó partján tovább. Nem tartott sokáig ez a merev pózban való ülés, hamar a hátamra henteredtem lábaim ezzel az égnek meredtek, végül oldalamra fordulva bámultam el a messzebb álló erdőség felé.
Hirtelen fogtam szagot, mert eddig a szél járása az ellenkező irányból hozta felém az erős aromájú virágok illatát. Most, hogy a szellő irányt változtatva kelet felől hozta a hűs levegőt, szinte azonnal megéreztem egy fajtársam hírét. Lehunyva szemeimet szimatoltam és egészen addig szemfödőm sötétjét bámultam, amíg az idegen meg nem állt és meg nem szólított. Egy nőstény volt, szép ordas bundával és látszólag óvatos, tartózkodó jellemmel. Nem is csodálkoztam azon, hogy nem egy vidám csaholással indít, hisz ez itt a vadon és ellensége minden, mindennek szinte.
Először csak a fél szememet nyitottam rá és ez alatt sikerült az előbbieket kielemeznem. Egy halk sóhajjal tápászkodtam fel, majd halovány mosolyt húztam pofámra.
- Szervusz. - köszöntem vissza és ezzel együtt rávettem magamat arra, hogy mélyebben gázolva a vízbe lemossan a maradék vért is vörös bundámról. Nem keltek túl jó benyomást ilyen kinézettel, hiába a barátságos duma és pofi. Belemártóztam, sőt néhány pillanatra fejemet is beledugtam a fodrozódó hullámok közé. A nőstény kérdését hallva néhány szökeléssel kint termettem és távolabb állva tőle megráztam magamat.
- Jól. Csak egy kis harapás egy betolakodótól, aki a szép szóból nem értett és leginkább az erőszak híve volt. - magyaráztam mialatt újra letettem magamat, hogy ne terheljem túl sérült lábamat.
- Na, és te mi járatban errefelé? - kérdeztem érdeklődve, remélve nem veszi tolakodásnak gyerekes kíváncsiságomat mely most erőteljesen tört fel bennem. Több kérdés is összetevődött fejemben, de nem kívántam még letámadni.
- A nevem Ewan. - mutatkoztam be mellékesen. Most már csak az a nagy kérdés, hogy melyik falkából való, már ha nem kóbor. |
Rumy
Lassú lépkedésből könnyed ügetésre váltottam miközben élveztem a víz finomságát a talpam alatt. Én kimondottan szeretem a vizet, így nem csoda ha gyakran megfordulok erre. Menet közben a levegőbe szagoltam és élveztem a friss virágok illatát is. Ma csak pihenni akarok, semmi többet. Eleget melóztam mára hogy megérdemeljek kevés kis pihenőt. Gyors mozgásomnak köszönhetően hamar odaértem az uticélomhoz. Megálltam a terület határánál mert egy világos pacát láttam magam előtt. jobban belegondolva ez egy hím farkas volt, a szaga is erről árulkodott. Felmorrantam de azért közelebb mentem. Valószínűleg a kiváncsiságom hajtot mint mindig. Meg aztán elég szomjas is voltam már. Megálltam a patak egy felsőbb részénél és lehajtottam a fejem. Ittam egy kicsit majd a vízben gázolva elügettem a másik farkas közelébe. A másik vérzik - tudatosult bennem, ugyanis megéreztem a vérszagot.
- Szia. - lépek elé miközben megvizsgálom a hímet. Gyönyörű és érdekes színű bunda amit most vér patakja tarkított. - Jól vagy? - kérdezem óvatosa vizslatva a velem szemben álló "szörnyeteget" |
Ewan
Lassan ügettem át a fennsíkon; mancsaim égtek, agyam lázasan kattogott a történtek óta. Egyszerre öntött el valami különös bolondos boldogság és egész testemben végigható fájdalom okozta halovány kín. Sérült mellső lábamra tekintettem, a seb körül a vér már megszáradt viszont újabb kisebb patakok áradtak belőle. Megremegtem, fejemet felszegtem és tekintetem az égre vezettem. Odafönt néhány bárányfelhő úszott el, néha befedték a nap aranyló korongját, ám mikor kitört árnyékukból újult erővel tűzött és perzselte fel a földet. Néhány méterrel odébb halk folyócska csordogált medrében. Az esély, hogy legalább a sebet megtisztítsam, viszont a fertőzés elkerülése végett kénytelen leszek egy ideig megpihenni. Sántítva közelítettem meg a tündérfény táncot járó víztükröt, majd óvatosan belemártottam mancsomat. Felmorrantam az égető érzés idegi pályán jutott el agyamig és tudatosult bennem igazán, hogy egyáltalán nem csekélység az a harapás. Szürkéskék szemeimet a tájon vezettem körbe, reménykedtem benne, hogy idegenek nem fognak felbukkanni most a környéken, mert egy esetleges erőszakos példánynak könnyő prédát jelentenék. Letettem hátsómat, sérült mancsomat a vízben tartottam még egy ideig, hogy lehűljön és enyhülést hozott a hirtelen fájdalom után. |
Ewan x Rumy
*nyitott játék |
[13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
