|
Témaindító hozzászólás
|
2015.04.26. 20:56 - |
Damon x Faline
*nyitott játék |
[11-1]
|
Örömmel nyugtáztam, hogy talán kicsit enyhült felém Faline. Magamnak is nehéz olykor bevallani, de szükségem van társaságra.. ám ha még magamnak sem tudom bevallani, akkor mit várnak ők? De... komolyan. Megint elpuhultam, és ezt utáltam is magamban. Annak köszönhetem az életem, hogy nem hagyok magamon sebezhető felületet. Sem lelkileg, sem testileg. Amikor nagy ritkán mégis ezt tettem, méltó módon megszenvedtem érte.
Szavaira csak mosolyogtam... talán még kedvesen is. Bár ezt nem tudnám megmondani, mert nincs igazán jó definícióm, hogy minek is kellene lennie ennek a "kedvességnek", és ráadásul a leendő étkezés kicsit átkapcsolta az agyam vadász funkcióba.
Ugyan a szag felé megiramodva kiderült, hogy nem az ominózus őz és borja volt, akiket trappolásával elijesztett találkozásunk előtt, de ez a kisebb termetű szarvas is megteszi. Ketten voltunk rá, és szerencsére a fiatal tehén nem sokkal volt nagyobb egy átlagos őznél. De mégis kellettünk hozzá ketten. Az erdő aljnövényzete nekem kedvezett. Szerettem itt vadászni, ezért minden zugát ismertem ennek az rejtélyes erdőnek. Tudtam hol vannak meredek, csúszós részek.. és pont egy ilyen felé haladtunk. Nem tartott sokáig az üldözés... el is értünk a partoldalhoz. Nem mert lemenni rajta -hozzátenném egy ép eszű farkas sem próbálná meg- , tehát próbált kitérni jobbra, de számítottam rá. Előtte álltam, és az őz nem akart tágítani. Úgy döntött, hogy ha menekülni nem tud, akkor harcol. Nyilván 2 farkassal szemben nem volt sok esélye, de azért komoly sebeket tud okozni egy ilyen jószág. Hol egyikünkre, hol másikunkra pillantott. Ezt kihasználva gyorsan - és amennyire tudtam ennyi idő alatt - az oldalához sunnyogtam, és nekirugaszkodtam. Kissé bátrabb voltam a kelleténél, és lehet, hogy meg is iszom ennek a levét a végén, de ha beledöglök sem mutatom ki - döntöttem el magamban. Egyből a nyakát haraptam meg, és nem engedtem... persze nem maradt viszonzatlan kedvességem, mert kaptam pár gyomrost az erős hátsó lábától. Kissé elhúztam az egyik oldala felé, de elterítenem nem sikerült. Haldoklott az állat, ez tény, de még küzdött, amennyire tudott. Fara fent volt, és rúgkapált, én pedig, mint a satu, tartottam a nyakát, nem eresztettem. Valószínűleg egyedül is meg tudtam volna ölni -hiszen túl fiatal volt- , de sokkal macerásabban, és azt még nem tettem az hozzá, hogy sokkal fájdalmasabban is. Falka nélkül pedig bármilyen kis sérülés is végzetes lehet. Csak annyi kell, hogy lelassuljak egy két lila folt miatt, és már temethetem is magam. Gyorsan történt minden, de reméltem, hogy a szuka beszáll a mókába.
|
|
|
- De előre figyelmeztettelek, hogy nem vagyok jó vadász, sőt talán a legpcsoékabb akit ez a föld a hátán hordott. - döntöm oldalra a fejem. Ugyan akkor követtem és további megjegyzéseire csak fújtam egyet. Talán tényleg le kellene nyugodnom. Ő is érdemelne még egy esélyt. Ennek tudatában kocogtam mögötte, osonni még tudok, ezért halkan, légiesen közlekedtem a legkevesebb zajt csapva, a szél útjából kikerülve vártam az instrukcióját. Már ha van egyáltalán segítségre szüksége. Oldalrapillantva rá láttam ahogy megfeszülnek az izmai miközben támadásba lendült. Egy pillanatra mintha én lettem volna a szarvas helyében. Elképzeltem ahogy nekem ugrik, majd elharapja a torkomat. Mintha egy szarvas lennék... Hát mit ne mondjak nyelnem kellett egyet hogy ezt az ostoba képet el tudjam kergetni a fejemből. |
|
|
Unott képpel bámultam a szukára, amikor próbált ellenem fellépni. Hát én nyújtottam a mancsom felé, de nem kell neki. Pedig csak meg akartam nyugtatni, hogy nem kell semmitől sem tartania, hiszen miután rámvetődött látszott rajta, hogy be van tojva, nem e füttyentek a többieknek, hogy vadásszák le.. vagy nem is tudom mit gondolt. Nem ismer (még), hiszen nem állnék össze senkivel bandázni. Ha ártani akarok, akkor egyedül rendezem le a dolgokat. De ahhoz sokkal többet kell tennie az illető farkasnak, mint megsértenie (ha tud...), vagy nekem esnie, erőlködött próbálkozásokkal. Visszakanyarodva gondolataimból, hozzátettem mondandójához -hiszen ismerem a sztereotípiákat, amiket rólam alkotnak a többiek- : - Hát, gondoltam, hogy nem kérsz belőlem. -kissé lebiggyesztettem a szám, mintha bánatos lennék, majd láttam szúrós tekintetét, és abbahagytam - De igazad lehet. - kacsintottam rá, majd felkaptam fejem, mert hallottam, és éreztem is az őzek jelenlétét. Hegyeztem a fülem, majd újra odafordultam hozzá: - Nem járnék jól veled? Á... én nem hiszek neked. Ha éhes vagy, gyere. Talán le is nyugszol. - Majd hirtelen a szag és hang irányába fordultam, és elkezdtem futni, leszegett fejjel és farokkal, olyan laposan, halkan, és könnyedén ahogyan csak tudtam. Régen vadásztam, farkaséhes voltam, és már szinte éreztem a hús ízét az állkapcsban. Lehet, hogy meggondolatlan vagyok, de a vadászat más. Ha enni akarok vándorként, akkor nekem kell érte tennem. Reméltem, hogy követni fog Faline...
|
|
- Ohh igen. Persze mély és rendíthetetlen szeretet. Szerintem abból te nem kérsz. Nem hiszem, hogy annyira szeretnéd a feléd irányuló szeretetemet. - morgom az összeszorított fogaim között. Komolyan kikészít ez a farkas. Nem akarok többet találkozni vele, mert ez már nem állapot.
- Hahh... jó vicc, persze hogy van jó oldalad. - gúnyolódok oldalra döntött fejjel miközben azt ecseteli milyen jó fej is tud lenni. Nehogy már még a lábai elé is essek. Kész téboly ez a farkas.
- Nem vagyok biztos benne, hogy velem feltétlenül jól járnál. - sóhajtok. Soha nem voltam hatalmas vadász, csak lelkes tanítvány. Valahogy mindig elhibázom a becserkészést.
- Persze. A bizalomnak ára van. Mint mindennek. - bólintok egyetértően. Nem adom könnyen a bizalmamat, vagyis inkább neki nem adom a bizalmamat maradéktalanul. |
|
|
Ördögien, és elégedetten mosolyogva hallgattam a nőstény szavait, azt, ahogyan igyekszik felépíteni védelmét. Felszegtem a farkam, füleim, és érdeklődő szemmel figyeltem, ahogyan beszél. Büszkeséggel töltött el, hogy ilyen kemény diónak talál.. de hogy még azt is kinézi belőlem, hogy ennyire ármányos vagyok... ez sem rossz nekem, legalább nem ismer ki. Nagy előny. Minél kevesebbet tud rólam a környezetem, annál jobban meg is tudom őket lepni. Mondjuk visszagondolva eddigi életemre.. másnak sose vallanám be, de nem minden tettemre voltam/vagyok büszke. Mikor kimondta, hogy mennyire "örül" nekem, hozzáfűztem: - Köszönöm, hogy bevallottad irántam érzett mééély, és rendíthetetlen szereteted. Gondolom nem volt egyszerű, de tuuudtam, hogy leveszlek majd a lábadról. - mondtam kissé kedvesebb hangon, viccelődve, oldalra hajtott fejjel. Reméltem, hogy nem akar megint nekem esni, egy kis móka miatt. - Örülök, hogy velem szeretnél tartani. Hasznodat vehetem, úgy érzem. Vadászni ugyan még nem láttalak, de már a társaságod is lendít az akción. - kacsintottam rá, majd vakkantottam egyet. Majd folytattam megkomolyodva: - ..és ne aggódj. Túl nagy az egom ahhoz, hogy másokkal szervezkedjek ellened. -majd úgy tettem mintha elgondolkodtam volna - látod... van jó oldalam is. Azt hiszem. - tettem hozzá vigyorogva. Majd próbáltam tényleg megkomolyodni. Nem akartam, hogy folyton attól kelljen tartanom a vadászat közben, hogy mikor fogja az őz helyett az én torkomat átharapni. Odaléptem hozzá - Figyelj, tudom, hogy nehéz megbízni egy idegenben. Főleg bennem. Jobban tudom ezt bárki másnál. De ne aggódj, nem akarok rosszat. Ha valamit teszek, annak oka van. Szavamat adom. - mondtam még mindig komolyan, szigorú arccal, remélve, hogy komolyan veszi azt, amit mondtam. Majd vártam reménykedve, hogy nem mordul fel ezen.
|
|
- Tudod nem bízom az olyan alakokban, mint te. Én egyedül vagyok, de hogy te is egyedül vagy-e azt még nem tudom. Szóval rajta. - morranok fel egyenesen állva. Nem hagyom magam mégegyszer megalázni. Nincs az a pénz, hogy lejárassam magam. Egyenes háttal büszkén kihúzva magam meredtem a szemébe. - A vacsorád. Az az őzborjú és a tehén? Hát bocsáss meg de szerintem miattam menekültek el. - motyogom büszkén. Szóval sikerült kiszúrnom vele. Ez így jó.
- Nem, de nem loptad be különösebben magad a szívembe. - döntöm oldalra. Tényleg nem haragszom rá, csak megmagyarázhatatlan távolságtartási kényszerem van vele szemben. Nem élvezem a közelségét.
- Éhes vagy még? Ha kell segíthetek. Tudod ketten többre mehetünk mint te egyedül. - döntöm oldalra a fejem. Próbálok kedvesebb lenni, ezért is ajánlom fel ezt az ötletet. |
|
 Örültem neki, meg kell, hogy mondjam. Legalább kiélesíthetem a nyelvem. És ő nem hagyja magát... Ő kihívás, és nem mellesleg mutatós nőstény... megint elkalandoztak a gondolataim, de megláttam, hogy körbepillant mindenfele, mintha azt várná, hogy valaki kiugrik még a bokorból. Lassan felvakartam magam a földről, és kaptam az alkalmon: - Faline, Faline... szedd ki a zabszemet. Egyedül vagyok, tudod... Mr. Magányos farkas. -mondtam neki, majd hozzá tettem: - Csak én, meg a vacsorám voltunk itt rajtad kívül... csak azok elfutottak... de neem, nem.. Ma még reggeli sem volt, de most már a vacsiról is lemondtam. - mosolyogtam sokatmondóan. Talán kicsit kedvesen is. - Haragszol még? - kérdeztem tárgyilagosan. Nem tudok kertelni, a fellengzés se megy nekem. Ha haragszik, akkor haragszik, és akkor a szép szavakkal nem megyek semmire, majd megbékél. Mármint én így gondolom, de ki tudja, hogy ő hogyan... |
- Hát nem is tudom. Valahogy nem füllött a fogam, hogy veled ismét összefussak. De látom a sors megint nem kegyes hozzám . -sóhajtok miközben körbenézek, hogy egyedül van-e. Most az egyszer körültekintő voltam. Nem hagyom magam becserkészni, holmi idióta farkashordának. Mert igen, valahogy azt éreztem, mintha ezer szempár szegeződött volna rám és csak azt várják az előttem kiterült fekete hím mikor ad nekik jelet. Persze tudtam, hogy ez mekkora őrültség, de valami nagyon nem hagyott nyugodni.
- De nézzenek oda, micsoda mogorva vagy ma. Nem tán medvét vagy mérgeskutyát reggeliztél? - kérdezem szemforgatva a levegőbe szimatolok, hogy meggyőződjek, egyedül vagyunk. A legutóbb elásta magát a viccelődésével, pedig tudom hogy teljesen túlreagáltam. De számomra a falka az élet. Ők mentettek meg, ezt pedig soha nem fogom tudni nekik eléggé meghálálni. |
|
Éppen vadászni mentem a ködös erdőbe. Hallottam, és éreztem is egy szarvas tehenet, aki valószínűleg a borjával volt. A tavasz sok mindenben a kedvencem. Főleg, hogy sok fiatal szarvas, melyet egyedül sem nehéz elejtenem, csak az anya figyelmét kell elvonnom, ami egy ilyen ködös erdőben nem nehéz. Vagy esetleg futásra bírni őket, és ha lemarad a borjú máris nyert ügyem van.
De valami nem volt rendben. Az állatok valamitől zaklatottak lettek és kiszámíthatatlan módon elillantak, mikor még nem voltam a közelükben.
Mélyet szippantottam a levegőbe, de nem éreztem senkit vagy semmit. A szellő alig mozgott, de még is felőlem fújt az idegen felé. Vagyis ahova gondoltam őt.
Kissé aggasztott a dolog, ezért óvatosan haladtam tovább. De ez nem volt elég, egyszer csak, valamilyen partoldalról rámvetődött egy farkas, én pedig egyből kivillantottam a fogaim, és acsarkodtam rá. Mire feltűnt, hogy ki az...
- Ennyire nem kellene örülnöd nekem! - mondtam, megnyugodva, cinikus és érdektelen álarcomat felöltve... kissé én is meglepődtem, hogy éppen vele futottam össze, de valamennyire örültem is. Jobban jártam, mintha valami agyament, vérszemet kapott kan lett volna. Talán még szóba is áll velem... |
Valahol az erdő mélyén a köd sötétjébe burkolózva éberen járkáltam fel-alá. Ma minden vagyok csak nyugodt nem. Hihetetlen ideges vagyok és úgy gondoltam az erdő a legmegfelelőbb hely hogy megnyugodjak. Nem messze tőlem az előbb még egy szarvas terelgette borját, de én rájuk sem hederítettem. Most hírtelen megálltam a járkálásban és felemeltem az orrom nagyot szagoltam a levegőből és meggyőződtem, hogy egy másik farkas tart épp felém. Megfeszítettem az izmaimat, ugrásra készen lestem az alattam elhaladó farkast és a legalkalmasabb pillanatban vetettem rá magam.
Reméltem, hogy Fenrir az a falkából, mert vele jól lehet beszélgetni. Hallgat és csendben fekszik míg én beszélek hozzá. De rá kellett jönnöm, hogy ez nem ő. Lenéztem a fekete bundára és világító szemeire.
- Már megint te? - kérdezem felmorranva miközben lehátráltam róla. |
|
Damon x Faline
*nyitott játék |
[11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
